2010. május 28., péntek

A Transformers családbomlasztó szerepe

Tegnap este itt voltak a rokonok, velük a 4 éves kisfiuk, Guszti. (Ágoston). Már az autóból kiszálláskor, köszönés helyett odarohant hozzám, hogy van két új tjanszfojmejszem, mert ahogy aztán azt megtudtam, az anyja átalakítás közben (miközben robotból autóvá hajtogatta) letörte a fejét és hogy nehogy elkárhozzon, vett 2 újat. Ezek másmilyenek voltak, nagyobbak és szebbek, nyilván még okosabbak is. A csomagban robotként vannak, de a valójában autók, Guszti azonnal autóvá akarta őket, illetve az egyiket, melyik sokkalta szebb volt, mint a másik. Felületes szemlélődő két egyforma vacaknak nézné, de a kisgyerek az más. Apa, kétdiplomás orvosember, nekiállt és mintegy 30-35 perc alatt, kissé izzadva, kissé jobban káromkodva (nem gondoltam, hogy mérnök kell ehhez a kurva transzformerszhez, ez gyári hibás bazmeg, stb.) autót hajtogatott a robotemberből. Ezt pontosan 42 másodpercig élvezhettük, mert akkor "apa, mégiscsak legyen jobotembej", na, add ide, mindjárt. És itt kezdődött a vesszőfutás. Anya nem nyúlhat hozzá, a múltkorit is eltöjte, úgyhogy majd apa. Csavarja, tekeri, lett már belőle patkány, fésű, zongora, de robotember nem. Párszor bepróbálkozott, hogy "na, kész!", de azonnal megkapta, "nem , ez nem olyan, nem jó!!!" Jóvan, nem baj, holnap felviszem a KFKI-ba, ott majd megcsinálják! Közben a feleség: ugye nagyokos, mégsem olyan egyszerű, naná, hogy letörtem a fejét! Legyél csendben mert megetetem veled ezt a szart, minek kell ilyen baromságot venned?! Én??? Ki vette az elsőt? De az elsőt könnyű volt összerakni! Közben a gyerek: nem is kejj, apa nem tudja megcsinájni" Nem? Mi az hogy nem, azonnal vond vissza, mert apa megsértődik! Akkó, legyen jobot, csinád meg!
Egy emberöltőnek tűnő 18 perc alatt visszaalakult a transzformersz robottá és mindenki berágott, mint a hatosanya.
Okos játék.

2010. május 26., szerda

maszter Luck(y)

Mitől is szépek a szerdáim? Mostanában csütörtökökön van egy aranyos, kedves, helyes rabszolgalány aki dolgozik helyettem a rendelésen, ezért én kibújhatok kicsit az orvososdi jelmezből és utolérhetem magam. Sőt csinálhatok egy csomó kedvemre vallót. Most látom, hogy azt írtam le miért jó a csütörtököm. Tehát a szerda. A hét első három napján annyira lemerülök, hogy szerda délre zombivá alakulok. Ha 2kor hazaesem, a délelőtt ellátott 100 beteg után, fáradtan csak azt ismételgetem magamban. Neked ma még dolgod van, nem szabad enned, mert az alhasi vérbőség miatt a maradék szürkeállományod is hibernált állapotba kerül, és akkor ott lesz a napod vége. Ne egyél csak egy falatot, aztán tovább a dolgodra. Dehát ember tervez, aztán embertelenül bezabál. KO. De most már tényleg a szépségről. Az esti úszóedzés Dabason. Hát ez az!!!! Este nyolckor kezdődik, és az úszáshoz semmi köze nincs. Minden tiszteletem Lucky mesteré aki hétről-hétre meglepetésekkel készül nekem, nekünk. Olyan gyakorlatokat csinálunk, amit mikor mi csináljuk megalázónak érezzük, de ha látjuk hogy más csinálja, jót mulatunk rajta. Különböző kínzó eszközöket is használtat velünk. Kedvencem a negatív tenyérellenállás. Ha felveszed a tenyeredre, áramvonalas felépítésénél fogva gyakorlatilag úgy kell úsznod mintha csuklóból levágták volna a kezeidet, és csak alkarral tudod magad előrehajtani a vízben. Ettől kezdve elvész a tenyér vízbenmozgásrendező szerepe és jobbra balra billegve haladsz előre mint amikor a hajóról levágják a tőkesúlyt. Légvételnél húzol egy erőteljeset, kicsit oldalra fordítod a fejed, és szippantasz egy jó mélyet a friss H2O-ból. Érzed ahogy az első fél deci leszalad a tüdődre, aztán a gége fő lezár és a maradék 3-4 decit egyszerűen lenyeled. A koordinálatlan mozgásod miatt, szinte körönként összeakaszkodsz a szembejövőkkel, de ha óvatosak próbálnak lenni, akkor is oda-oda csapsz nekik, ezzel a mitom én milyen anyagból készült valamivel. És amikor bűneimtől, és minden egyébtől megszabadulva azt az utasítást kapom 10 hossz levezetés... Enyém a világ, tudok úszni, még Jonny Weiszmüllert is megverném krokodil elől menekülésben. Ez ám a valami, egy úszástudatlan emberrel elhitetni, hogy babérokra törhet. Ez aztán a cihológiai hadviselés...

2010. május 24., hétfő

100egynéhány km gyötrődés gyönyöre

Ma lekomfirmált a középső, Fanni illetőségű lányom. Pontosan nem tudom mit is jelent ez. Esküszöm bíró úr én be akartam menni reggel a templomba, mikor elvittem, majd később mikor a feleségem is elvittem akkor is. De aztán elmúlt. Ezúton is gratulálunk neki, továbbá kérjük a rajongókat akiknek nem sikerült a konfirmációra szánt ajándékot átadniuk, tegyék meg ezt a vadász utca 8 szám alatt, vagy ha postán küldik el, fannykonfi jeligét írjanak a borítékra. Volt is nagy dínom meg dánom, evészet, meg ivászat. Az esztelen zabálás eredménye képpen, állsképtelenné váltam. Négykézláb (csüngő hasú vietnámi malacként) próbáltam eljutni a kanapénkig, hogy az evés fáradalmait kipihenjem, dehát még egy óvodás is tudja hogy telehassal nem lehet. Elhatároztam hát, kimegyek tekerni hogy ledolgozzam a felszedett kilókat. Andi meg is jegyezte, ne felejtsek el lámpát vinni, mert ha tényleg le akarom dolgozni azzal ma nem végzek. Próbáltam magamra erőszakolni a bringás cuccokat, de hasam helyén nőtt lufin elég nehéz volt átbuktatnom a nadrágom, és felsőm gumis részét. Még adtak rám zoknit, meg cipőt, mislen babaként átmentem biciklimért, aztán hajrá. Nem volt zökkenő mentes a kezdet, mert mikor a kormány alsó részét próbáltam fogni, terpeszben kellet tekernem, hogy elkerüljem állandó önnön hasbatérdrúgásom. Nagy kört terveztem 3tól 7ig sok minden belefér... Mit is csinálhat az ember 4óra tekerés közben. Eleinte figyeli az illatokat bodza, akác, döglött róka... Amikor elmegy egy autó akkor, na ezt egy nő vezette érzem az illatát, ez a sofőr, dohányzott, basszus ez meg egy ifa de mért pont az emelkedőn, és mért csak 6tal megy gyorsabban jó sokáig előttem. Az első liter vizem már Bényére érve megittam, de nem nagyon oltódott a szomjam. Már azon gondolkodtam hol fogok megállni, lefeküdni valami jó kis árokparton. Szembe ismerős bringás, megjött a felmentő sereg. Találkozásunk ok a megállásra, ok a pihenésre. nagyon sok mondanivalónk van egymásnak, mindketten nehezen indulunk újra. Ő is hasonló problémákkal küzd. Az emelkedőn már nem váltok könnyebb áttételre, kiállva tekerem a fölfeléket a tempóm is egyre jobb. Már rég leszarom a tájat, meg az illatokat tekerek mint egy gép. Jó a tempó.? Gurulok lefelé mögöttem beszélnek? Két 10éves forma meg az apja MONTIval utolérnek. Csak majdnem. Időben eszmélek. Vissza kettő, padló gáz. Hogy megelőzzenek, azt már nem. Tekerek teljes erőből azt majd ha összeesek elgurulhatnak mellettem. Oxigénhiány, lilaköd, görcsök. először a combom, majd a vádlim válik merev fájdalmas fadarabbá. Nem nézek hátra, az a megadás jele. Az egyik faluban kihelyezett radar 48at mutat mikor elmegyek mellette. Bal kanyar visszanézek, kb 1kmes szakaszt látok be sehol egy üldöző. Még azért megnézem a jobb oldalam is nem értek-e közben utol, és onnan próbálnak megelőzni. Sehol senki. A lábaim nézem, szerintem már indulás óta vékonyodtak vagy 2 centit, de a hasam változatlan. Bár már legalább nem feszít. Adj jelet Uram , hogy megállhassak pihenni. legalább vizelnem, vagy hánynom kéne. Nem kell. Hiába keresem sehol se találom... Lassan kezdek magamhoz térni. És jön a csoda. Még egy ismerős, mondjuk montival, és sokkal lassabban mint én. Kihasználom! Mondom neki elkísérem. Azt mondja ő sokkal lassabban megy. Nem számít nem sietek én sehova. Már vagy 10 perce gurulunk, mikor utolér az "üldözőboy". Tisztelet tudóan már messziről előre köszönnek hátulról. Intek nekik, némi éllel a hangomban még halkan megjegyzem: mindjárt megyek! Látom erősebb tempóra váltanak, dehát én nem megyek, dehogy megyek. Meggyőzöm életem megmentőjét, hogy mivel ő csak keveset teker, úgyse kell neki a frissítő, és mielőtt még ellenkezni tudna, kikapom a kulacs tartójából és felhörpintem egy húzásra a túlhígított izotóniás italát. Búcsúzunk aztán én jobbra el. Kipihenve, feltöltődve könnyen túl vagyok az utolsó 50 kilométeren. Néha az utat nézem. Azt a távolságot keresem, mennyire kell előre néznem hogy az aszfaltban levő kavicsok még ne összefollyanak. Előttem kb 1 méterre még különállók, alattam már gördülő táj. Csinálom a ritmus váltásokat, falom az emelkedőket. kellemes a fáradtság amit utcánkba fordulva érzek. Még Hamarcsika szórakoztat szőke nős világnézetével.

2010. május 23., vasárnap

ébredések

Az akusztikus gitár, és furulya furcsa elegye. Lírai metál. Bogozom a szöveget, ilyen énszintű angoltudással nem könnyű. Zeppelintől szól a starway to heaven. Lassan, már inkább komótosan gurulok az elhagyott mellékúton. Fél négy van. A lehúzott ablaknál érzem hogy még hűvös van, de az illatok... Akác, bodza, mélyzöld, reggeli harmat. Meg valamiért gőzölgő kávé. Pedig az itt biztos nincs. A nap még nem kelt fel. A világoskék égbolton még most a felhők sötétek. A szövegben az ooo it makes me wonder részhez érek. Zöldesen világító szem pár figyeli közeledésem. Még jobban lassítok. Az őz mintha tudná, hogy észrevettem kilép az úttestre, és kocsim fényszórójától megvilágítva átsétál a túloldalra, majd magas zöldbe vész. Megállok egy pillanatra, kiszállok. hallom ahogy lépésből szökellésbe vált. Megijedt pedig nem miatta álltam meg. Azt hittem még minden és mindenki alszik. Micsoda zsongás. Eszembe jut, még a sátrazós erdő kerülős évekből, hogy ebben az időben, közvetlen a napfelkelte előtt, mit rendeznek a madarak. Mintha mindenkinek el akarnák mondani: keljetek már föl, mindjárt kel a nap is! Elkap a lelkesedés, már ismét sátorral járom a tájat. Reggel kinyitom a bejárat duplazipzáros ajtaját. Kibújok a hálózsákomból. Mezítláb kilépek a harmatos fűre, kicsit fázom, összehúzom polárpulcsim. Elsétálok a még parázsló esti tábortűzhely mellett. Keresek egy nagyobb követ, amire leülve, messzire előre bambulok, és várom hogy a távoli dombok sziluettje mögül, előbújjon a nap vöröslő korongja. Érzem ahogy elérnek az első sugarak, milyen kellemes melegséggel terítenek be. Meg lassan érzem, hogy a hajnaltól betépett álom manó is rám talál újra, úgyhogy hazaveszem az irányt. Jó lesz még azért visszabújni az ágyba. Korán volt az a hajnal 3.

2010. május 22., szombat

Állítsátok meg Terézanyut

Jó hangulatú kis film volt. Mégsem emlékezem teljesen a filmre. Megmaradt egy-egy kép, jelenet, de a történet már nem állna össze. Rég láttam meg kéne nézni újra. Mennyi filmmel vagyunk így? Van egy kép a filmben amikor valahol a Balaton felvidéken, egy régi templom rom mellett egy pince lépcsőjén ül a lány, Péter meg kaszálást imitál (nem kaszál az biztos, mert ahogy csinálja úgy nem lehet. percekig áll a derékig érő fűben, aztán meg nem halad). Megint ez az elkalandozás... A lényeg ott ültem Halgas Csaba barátommal, a filmbéli lépcsőn, néztük a káli medencében a fűtenger hullámzását, és azon vitatkoztunk volt-e mécses a templom romon a filmben. Mert a helyszínen találtunk. Csaba még morgolódott egy kicsit, hogy a tökéletes idillhez még az hiányzik, hogy egy szomszéd pincéből kijöjjön valaki, és megkínáljon bennünket egy pohár borral. Nekem nem hiányzott hozzá semmi. Csak a U2 Beautiful day száma kúszott lassan a gondolataimon keresztül, a fülembe. Aztán suhantunk tovább országúti bringáinkon, kicsit abban reménykedve hátha szembetalálkozunk ismerős arcokkal. Nem találkoztunk, úgyhogy bánatunkat a tomaji kocsmában némi sörbe, gyömbér italba fojtottuk. Aztán még megvitattuk kell-e szebb születésnapi ajándék, mint egy érzés vagy közösen megélt pillant?

2010. május 21., péntek

MIért nem?

Miért nem ír a közös Blogunkba Kobasi?

Ennek megvitatása helyett elmondom azt az üde kis történenet, amelyben az emberi önteltség és beképzeltség erős szuperponálódása figyelhető meg.

Vittem egy csomagot a postára, ahogy mentem be belemerülve a kibogozhatatlan gondolataimba ( ha npt menetet használok az olajszűrőnél, de az olajhűtő sima M18 x 1.5-ös, akkor milyen átalakítót vegyek? vagy legyen mindkettő kónuszos? Esetleg sima M18-as, mert az minden hidraulika boltban van és ócsóóó...) jött kifelé egy babakocsit toló hölgy/nő/csaj, mittudomén, és a kislánya, olyan 2 éves forma rám mutatott és azt mondta "apa".
Erre tök gyorsan az anyja azt mondta, "nem kislányom, nem apa, arra emlékeznék" én meg odavetettem, hogy "asszem én is" és kinyitottam nekik az ajtót.
Első megközelítésben egész jó kedvem lett, hogy a csaj azt mondta, hogy, hiszen biztos azt gondolta, hogy....de aztán rájöttem, hogy egy félmosoly, de egy negyed sem volt az arcán, lehet, hogy azt gondolta, hogy pont ellenkezőleg, arra emlékezne.
Mindegy, jó megmondtam neki én is. Hülye picsa. ;-)

Sport, futás, miazmás.

A sportolással az a baj, hogy ha nincs eredmény, akkor szar uncsi az egész és nagyon nagy kitartás kell hozzá. Az ész nélkül sportolással több baj is van, de ez egy másik előadás témája. Azt lehet mondani, hogy október óta folyamatosan futunk, heti 2 alkalom az a minimum és próbáltunk valami okosságot is belevinni, bemelegítés, nyújtás, pulzustartomány, tempóváltások, hiszterézis és remanencia, valamint eutektikus pont közelében maradás és az eutektikus hőfokon való futás egészen a peritektikus állapotig. Ez utóbbi két edzésterv elgondolás kiválónak bizonyult, hiszen a tudományok ötvözése mindig előnyös, itt is erről van szó, az anyagszerkezettan és a testnevelés tökéletes szimbiózisáról.
Szóval kicsit egyszerűsítve a mondanivalót, én a magam részéről már abbahagytam volna a picsába az egészet, mert futok, mint a barom és egyáltalán nem fogyok, sőt, inkább hízok, az állóképességem meg optimista szemlélettel is csak stagnál. Erre jó az edzőpartner, aki naponta küld sms-t, hogy "ma ugye futunk, mert eltunyulunk, egyébként én egyedül is kimegyek ha te megint zabálni akarsz" és akkor az ember csupán írígységből is kimegy, nehogymá ő edzett lesz én pedig alakban és szellemben is a 120 literes hajdú bojlerre kezdek hasonlítani.
A szánalmas eredménytelenség pont a mai futásig tartott.
Már kint is éreztem Ausztriában, ahol kétszer 10 km-t futottam, hogy leginkább a könnyed szóval lehet jellemezni futásomat, amit korábban a haldoklás és vánszorgás, majd a séta és fuldoklás szavak jellemeztek. Egyáltalán nem keserített el, hogy a 10 km 57 perc volt és anno volt, hogy 11 km-t futottam 49 perc alatt 110-es pulzussal, de anno az is volt, hogy ettem és nem híztam, az is volt, hogy kosárlabdáztam, és hajam is volt, majdnem fekete, és reggel nem úgy néztem ki, mint aki az éjjel meghalt, mindez már a múlté.
Ma kimentunk és 10 km-t mentünk együtt, beszélgetve közben, ez sikerült 58 perc alatt, majd kis nyújtás után hazafutottam egyedül és az 1 km-es utat 4:28 alatt tettem meg! Nem a traumatológián ébredtem ahová az esetkocsi vitt be, hanem simán hazaértem, pulzus visszatérésem is jó volt, háromnegyed óra után már becsúsztam a 200 alá, és ki bírtam nyögni, hogy vizet, mert a csapig felnyúlni már nem tudtam a földön fekve.
Szóval a sport nagyon szép dolog. És amikor ráálltam a mérlegre, akkor alig kellett a csapba kapaszkodnom és alig tehermentesítettem a mérleget és 93,2 kg-ot mutatott, mínusz a felmosóronggyá vizesedett alsógatya, tehát nagyjából, 92.6 kg vagyok, pedig voltam mostanság 96-is. Mondjuk valami szintetikus kábítószer hatása alatt lehettem amikor megvettem a 1.5 kg-os kar és boka súlyzókat, mert azokkal egyszer voltam kint futni télen és azt hiszem még a szemhéj mozgató izmomban is fájdalom lakott két napig. Kicsit túldimenzionáltam a fizikai állapotomat. Talán egy 15 dekás elég lett volna. Hazavinni, futni még az is sok.
Mindegy, szóval a tanulság az, hogy aki keményen küzd és nem adja fel, az elnyeri jutalmát, mert az élet igazságos. Aki pedig lusta, feladja és link a végtelenségig, nos az is elnyeri, úgyhogy azért kicsit szar az egész és igazságtalan.

2010. május 20., csütörtök

családom és egyéb állatfajták

Fanny elhatározta: neki bizony picológusra van szüksége. Dórival próbáltuk megtudni miért vetemedne, vagy fanyalodna ilyenre? Mert engem mindenki el akar nyomni! Miért? volt a válasszal egybekötött kérdés. Ezt csak te érzed úgy. próbáltuk neki magyarázni. Kicsit elgondolkodott, aztán felcsillant a szeme: jó és miért érzem úgy? Akkor, azt akarom megtudni! Feladtuk. Lehet hogy tényleg pszichológusra van szüksége?
És hogy a legnagyobb lányom se maradjon ki. Tegnap estére bringás közös edzést beszéltünk meg Dórival, mondván már csak 85öt alszunk, és itt az ironman, ahova meg családostul beneveztünk. Persze kicsit késve érkeztem. Este 6 volt mikor hazakecmeregtem, berontottam a szobájába ahol legnagyobb meglepetésemre alva találtam. Ez azért is meglepő, mert önszántából soha nem tenne ilyet, hogy délután csak úgy arccal, ruhástul, csorgó nyállal, ágynak esik. Keltegettem, mondom gyerünk edzés! Jó-jó megyek már. Általában akkor szokott jojozni, mikor próbál kis időhöz jutni, vagy nem érdekli a téma. De felült és indult volna, a fülét vakargatta, tekintete lassan elúszott, és úgy ültő helyéből dőlésbe kezdett, de közben már ismét aludt. Felráztam. Mentünk. Edzés. Fürdés. Vacsora. Vacsora közben, még 2x elszundított. Alig tudtam az asztaltól bekísérni az ágyáig, hogy közben el ne aludjon. Ma reggel aztán fény derült a titokra. Az anyjával beszélgetett, hogy van a jobb fülében egy fájdalmas pont. Andi belenézett, mondta egy pattanás van benne. Kicsit elkomorodott aztán folytatta: pontosan a legerősebb nyugtató pont (akupunktúrás pont) helyén van a pattanás. Dórinak egyszeriben minden világossá vált. Idegesítette ez a fájdalmas pont a fülében, és állandóan piszkálta. Viszont amikor bizergálni kezdte, automatikusan elaludt. Délután meg csak zenét akart hallgatni a telefonján, ilyen fülbe dugós hallgatóval, és az nyomta meg a pontját. Én eddig sem a pszichológiában, sem nem az akupunktúrában nem hittem, de most úgy állok a kérdés előtt, mint paraszt bácsi az állatkertben a zsiráf előtt:Márpedig ilyen állat nincs!

2010. május 19., szerda

challenge day

Igen az ma van. Régóta nem tartom számon. Ma is elfelejtettem volna, ha Kasa barátom fel nem hív:nem jössz ki egyet futni a tó körül? Hánytam meg vetettem, aztán igent mondtam. Úgyis terveztem sportot mára akkor má ha hív, mé ne vele, mé ne azt? Mikor menjünk? Hát én itt vagyok kinnt, mert én vagyok a állomás, a falka nevű futó illetőségű. Mondta Babi néni. Bocsánat ez egy másik mese... Szóval jó betésztáztam, hogy majd 10x500as intervall edzésbe hajszolva jó lefárasszam a barátom. Gondoltam szegény ott van egyedül a kietlen pusztaságban, egész nap nem eszik, (én meg igen) mindenkivel futnia kell, jó kilessz már mikorra kiérek, hát még utána. Gonosz tervembe több helyen is hiba csúszott. Nem egyedül volt hanem csinos lányok nők gyűrűjében, akikkel mire én kiértem, a lassú körökkel teljesen jól bemelegedett, vagy össze erre nem derült fény. A kocsijában meg ilyen terülj-terülj asztalka, az állomásfőnöki asztalán meg marhapörkölt tarhonyával. Éreztem hogy itt ma nekem fog lefőni a kávém. De aztán meg láttam, hogy a K. Gyurinak már az is lefőtt, amiből a többieket kínálta. Mondjuk engem is. Neki kezdtem a bemelegítésnek. A Tibi leült. "Nyitott a kávéház, öten kinn állnak, szőke angyalok, kávézaccot kínálnak..." És csak úgy szőrmentén odavetette: szólj ha bemelegedtél, majd megyek veled is egy rávezető kört. Megtörve, és megalázva kezdtem a bemelegítést. Cihésen teljesen össze voltam omolva, hogy így félreterveztem. Nem baj majd legalább edzek egy jót. Az első 500mre még emlékszem 1.38 alatt lett vége, ami nekem túl sok volt. Az oxigén meg túl kevés. A többire nem emlékszem, kérem kapcsolja ki! Még az is dereng, hogy az utolsó 3 körön, szurkolást imitálva végig ordítottam, hogy gyerünk nyomjad, meg nem sok van hátra. Azt hitte azért hajtom, hogy segítsem a végét, pedig csak azt akartam, hogy ő is fáradjon el egy kicsit. Még remegő kézzel kitöltöttem az igazoló cédulát, hogy én is résztvettem ezen a magasztos rendezvényen. Szedtem egy zacskó bodzát, hogy este még csinálok bodzaszörp, de hazaérve csak ittam egy joghurt, mert éreztem hogy lassan elnyom az áááááááááááááááááááá

Két változat


Ha az embert a hangulatai, vagy hangulat hullámzásai vezérlik, akkor egy adott eseményt legalább kétféleképpen tud megélni. Ha a hangulata pozitív, akkor még akár egy rossz eseménynek is tudja a szép oldalát látni, vagy látni vélni. Ha a földre kerül, akkor onnan is fel tud valamit venni. Ha pedig negatív a hangulata, akkor akármi történik, még egy szép naplementében is csak a vakító fényt látja, ami felettébb zavarja.


A mai esemény az volt, hogy a KTM legújabb 2011-es krosszmotorját, a 350 SX-F-et vezethettük egy krosszpályán, a gyár mellett. Abszolút pozitív: én vagyok az első magyar ember, aki ilyennel megy, volt kaja, pia, és 6 embernek 4 motor, tehát kis túlzással folyamatosan lehetett menni, sokat senki nem bír pályán, várakozni nem kellett.

Régóta készülök erre, hogy a külföldi kollégákkal motorozzak az új modellel, ami sok pénzbe került a gyárnak, sokat várnak tőle, és a piaci helyzetünket is befolyásolja majd az offroad szegmensben.
Itthon akkurátusan összekészítettem a ruhámat, bár november óta nem ültem terepmotoron, de azért nem vagyok teljesen nulla, hiszen futok, nincs sérülésem, és azért volt három év, amikor versenyszerűen csináltam, nem is teljesen eredménytelenül.

A pozitív leírás:

Felmentem a pályára, mentem két lassú kört, hogy megnézzem az ismeretlen, természetes dombokra épülő pályát. Kicsit nehéz volt a talaj, folyami kavicsokkal, amik nagyon csúszósak, gördülnek. Ki volt gödrösödve, de legalább jó tesztpálya a futóműnek. Éreztem, hogy gyors nem leszek, legfeljebb szép. Belekezdtem a gyors köreimbe, persze kurvára nem voltam gyors, a motorkezeléssel is akadtak gondok, a többiekhez képest kicsit lassú voltam, ahol van egy finn aktív versenyző, egy német senior motokrossz bajnok, de nem is számítottam többre, lényeg a nokedli, ahogy Hindenburg marsall mondta, vagy Tomi a sógorom, nem tudom már. El tudom magam helyezni. Az egyik asztal átugrása után a kanyart kicsit gyorsan akartam bevenni, elment a motor eleje, kicsit lefeküdtem, de semmi komoly, szinte mindenki dőlt egyet, kettőt. Nem tudtam sok kört menni, de hosszú körök voltak, úgyhogy mentem 15-20 percet, ami egy amatőr magyar futam versenytávja, éreztem is, hogy nem vagyok nagyon szar, megy ez magának Grabowski. Kifáradtam, a többiek még köröztek, talán megint el kellene kezdeni edzeni és kicsit odapiríthatnék akár Michaelnek, akár még Hannunak, a finn srácnak is. Persze ez kicsit utópisztikus, de az edzés segítene.


Negatív leírás:

Felmentem a pályára, mentem két lassú kört, hogy megnézzem, nincs-e valami nagy gebasz, vízmosás, szakadék, padka rajta. Lassan mentem, de még így is kicsit bedurrant az alkarom, ezt teszi a sok irodai munka, meg a linkség. Nekifogtam a gyors körömnek, de a kavicsos pályán közöm nem volt az egészhez. Egy nyomba sem találtam bele, a kanyarok ívét megtörtem, félreváltottam, a többiek meg úgy mentek el mellettem, mintha szembe jönnének. Ők sem fiatalabbak, csak nem béna lúzerek, mint én. Aztán megint bizonyítani akartam, hogy majd az asztalt átugrom, át is vitte a motor, de a kanyar előtt a nagy lendület megfékezéséhez a kavicsokon kevés voltam, az eleje elcsúszott a motornak és egy hót nevetséges, amatőr kiterülős bukást bemutattam. Mások is estek, de vagy a keréktámasz nyom szakadt át, vagy egy nagyobb folyami kavicson, nem a semmin, bénázva. Mentem pár kört és oxigén után kapkodtam, a szar mozgásom tovább esett szétfelé és már a saját életemet kockáztattam, úgyhogy kiálltam. Egy emberöltő kevés lenne, hogy tisztességesen megtanuljak motorozni, közöm sincs az egészhez.
Kárnak cipeltem a motoros cuccot, sisakot, stb. Szánalmas fasz vagyok.
Egyelőre nem tudom melyiket válasszam. ;-)

2010. május 18., kedd

Már nem koncert

Kicsit nehéz váltani a magasztos koncertről a saját nyomoromra, de minden csoda három napig tart, lekerül az asztalról egyelőre ez a csodálatos banda. (gyk: Hasonlos (sic! ;-) )

Nem vagyok csatak buzi, de továbbra is inkább Torrenténél maradva, akkora vagyok, mint egy hegyomlás, de nem jószántamból. Evésbe menekülök. Biztos a szakirodalom erre utal a "midlife crises" kifejezéssel, amiben mostanában vagyok.

http://www.youtube.com/watch?v=ESjyB8EMw4w

- Faith no More: Midlife Crises

Kurvára nincs okom szomorkodni, a csajok is szeretnek (egy kétéves bizonyára, a többiben nem vagyok biztos), munkahelyemen is minden oké (most kint vagyok Ausztriában, és szólt a fönököm, hogy holnap akar velem meetingelni, biztos kirúg ;-) ), a bogaram is jól épül.
http://oettingertsv.blogspot.com/
És a legutóbbi cikkemet
http://belsoseg.blog.hu/2010/05/15/driftelve_fordul_a_celegyenesbe_az_oettinger_bogar több, mint 15ezer ember olvasta el.
Viszont viszonylag sokat futok, tegnap is 58 percet mentem, holnap is fogok és mintegy 23 dkg-ot fogytam 6 hónap alatt, a térgyeim fájnak, reggel néha csak kiesem az ágyból, nem felkelek, hajam alig több, mint a Kasának. ;-) Olyan gondolatok jutnak eszembe, amik 10 éve még véletlenül sem és azok a dolgok, amiket 10 éve fontosnak gondoltam nem kerülnek a gondolati listámra szinte soha.
Ellenben kicsit kezdek besokallni a Világtól ("állítsátok meg, ki akarok szállni") és egyre inkább azt gondolom, hogy rossz irányban megyünk, de legalább gyorsan és hatékonyan.
Most így, ezekkel a hátizsákomban nem vagyok túl gyors, túl okos és túl szép sem. Lehet, hogy túl sokat voltam vidéken és nem fejlődött ki az agyam, vagy jó dolgomban nem tudom mit csináljak, nem tudom. Az is lehet, hogy elraboltak az ufók és valaki mást tettek a testembe, de könyörgöm: miért pont ebbe a testbe? Jobb nem volt? Vagy a szintetikus anyagok (e324) és drogok lassan de biztosan másítják az elmémet, nem tudhatom, de kutatom folytonosan.
Több egyéb dolgon is szokok agyalogni, de inkább nem vetem képernyőre, mert még valaki megijed.
Szóval nem vagyok csatak buzi, az tutizicher, megnyugodhatsz. ;-)

Még mindig koncert

Annyira jókat ír ez Göbölyös hogy még én is kedvet kapok megint. Zsóti azért szedd össze magad valami női hormonokat szedsz hogy sírva mész haza a koncertről? Torrentét idézve nem letté valami csatak buzi vagy ilyesmi remélem? Egyébként meg nagyon jókat írsz, és dícséret hogy kitartottál úgyhogy egy alvó ügynöknek egy rossz szava nem lehet. Csak már kicsit rossz szaga az éjjel ügyeltem és nem fürödtemtől. Ma már kétszer elaludtam beteg látogatás közben. Csupa tinta a nadrágom, ahogy szundi közben kicsúsztam a recept nyújtotta keretek közül.

Ja a koncert. Előző este a Hansolos szólógitárosával, barátokkal meg vagy még 70000 emberrel kilátogattunk a stadionban megrendezett Metallica koncertre. Práczki úr beállt nyakkal halálra izgulva magát csak azt hajtogatta: ezek aztán magasra teszik a lécet nekünk holnapra. A pénteki koncert mint ahogy azt Bódi barátommal kielemeztük: egy tökéletesen végrehajtott hibátlan sablonmunka volt. DE hiányzott belőle az a magával ragadó tűz, az a lendület amit másnap megkaphattam a Hansoloson. A Metallicán kiéheztem, (meg kicsit aludtam is) a Hansoloson meg jóllaktam. Mindenben csatlakozom az előttem szólókhoz, bár a sírós részektől elhatárolom magam. Ezek a fiúk nem hogy csont nélkül átugrották hanem egyszerűen átlépték a magas lécet. Tényleg nem akarom már fényesebbre nyalni a s...üket, nehogy elszaladjon velük a nagykabát. Hihetetlen de élmény volt. Gyerekek én láttam az első szárnycsapásokat. Ezek úgy kezdtek mint a dzsessz zenészek. Egy helyen voltak azt mindenki játszotta a magáét. Virtuóz gitárszólók, kissé öncélúak, rideg pontos basszus, állandóan rekedt énekes, és egy dob ami mindezt szétzúzta. A szárazedzések unalmát próbálták alkohollal olajozni, amitől a zene nem lett jobb, de sokkal jobban élveztük. Legnagyobb áttörést az új dobos megjelenése hozta. Kezdtek úgy beszélni mint a profik. -Itt nem az a lényeg, hogy sokmindent el tudjunk játszani, hanem hogy legalább egyet tökéletesen. Előjöttek a nyüansznyi dolgokon való vitatkozások. Jöttek profik tanácsokkal, ritmusgitár, összehangolódással. Kiestem a próbák fergeteges hangulatából. Csak néha sikerült időben lefektetnem az asszonyomat, és mikor édes álomra szenderült kilopóznom egy-egy próbára. kb 6 héttel a koncert előtt már vagy négy szám ment viszonylagos jóságban, de számomra teljességgel élvezhetően. Aztán meg 6 héttel később előállnak egy 18 számos repertárral, amit hibátlanul prezentáltak számunkra. Éjjel nappal próbáltak, a Práczki súlyokat kötött az újjaira hogy végig bírják a kis virslik a koncertet, és nem ittak ALKOHOLT!!!, hogy jobban működjön a szürkeállomány. A koncert napján pedig a csillagok állása is tökéletes volt. Na jó itt egy kicsit túlspiláztam a lelkesedésem. És egy fergeteges koncertben volt részünk. Szép volt fiúk!!! Megjegyzem metál zene ide vagy oda két rózsaszín cicababa táncolt az első sorban, bírtam volna őket gidalányként színpadtáncosnak szerepelni. Hmmm...

2010. május 17., hétfő

Én is voltam énekes egy bandában...

10 évvel ezelőtt volt egy motoros banda, MotoRock volt a nevünk, de lehet, hogy nem így kell írni, mi ugyanis sohasem írtuk le sehova.
Amatőr zenészekből állt, de nem volt énekes és mondtam, hogy én tudok sok-sok dalszöveget és lehetek az énekes. Zenélni úgysem tudok. Kérdezték, hogy tudsz énekelni? Mondtam, hogy énekelni mindenki tud, csak van aki rosszul. Mi inkább Nirvana, Pearl Jam vonalon nyomultunk, egyedül a dobos volt profi és képzett zenész, tudott sok hangeszeren játszani. Ez a dobos, ez egy nagyon mogorva, mocskos szájú, humortalan srác volt, zene közben leállt a dobolással és ilyeneket mondott: Péter, te miafaszomat csinálsz és minek neked ehhez gitár? Ilyenkor arra utalt, hogy elcsúszott a basszusgitáros, aki autodidakta zenész volt. Kiugrott a dobok mögül elvette a gitárt és nyomott egy olyan szólót, hogy beájultunk, majd hozzátette, ez sem jó basszátok meg, de ti még így sem tudtok. Meg azt is mondta sokszor, hogy "el tudom baszni a szabadidőmet magam is, nem kelletek hozzá, úgyhogy vagy zenéljünk, vagy takarodjatok haza a picsába" - ilyenkor arra utlat, hogy senki sem tud zenélni közülünk. Mindig valami csúnyát tett a mondatba. Egyébként jogász volt.
Egyszer, amikor már úgy éreztem, hogy a Nirvana Come as you are-ja már nagyon jól megy nekem megkérdeztem tőle, hogy szerinte milyen volt.
Csak ezt mondta: "hát baszod, neked közöd sincs az énekléshez, bazmeg"

Aztán kiléptem a zenekarból, időhiányra hivatkozva. ;-)

2010. május 15., szombat

Hansolos koncert

Kedves olvasók, tisztelt hallgatók, kedves versenyzők és szerelők! Mit is mondhatnék, a szó kevés, a toll ügyefogyott annak leírására, hogy mennyire jó volt ez a Hansolos koncert. Hálás téma ez, mert eleve jó, ha alakul egy ilyen banda. Mert jó, mert kultúra, mert pictura és sentencia. De ha még ennyire jó is, ez már nem simán jó, hanem ajándék. A terem akusztikája csapnivaló volt, mondjuk ez engem nem zavart, mert a harmadik számnál megérkezett Matasdi és köszönés után (helyett?) akkorát fütyült a fülem mellett, hogy attól kezdve nem hallottam, csak szájról olvastam. Viszont így is meg tudtam állapítani, hogy Barna összekötő szövegei, poénjai nagyon ültek, meg úgy az egész nagyon jó volt.
Elindultak a hírnév felé, és amikor a VH1 főcím vágásaiban majd ők leszenk a betét, megtöltik a Prátert még büszkén meséljük majd gyermekeinknek, hogy az az öreg rocker, aki ott ordít középen, igen, az a kicsit dagadt, az apa ismerőse volt és ő vette meg a pilisi házunkat. Nem, nem, akkor te még nem éltél, de tudod, apa Pilisen lakott, nem, nem anyával...na mindegy, ne kérdezősködj, idd a kakaódat, ez bonyolult! És elmorzsolok egy könnycseppet ráncos arcbőrömön, b@ssza meg, há' miért nem maradtan Pilisen, akkor földim lenne...

Hazafelé menet gyorsan az autóban lévő, kb 100 órányi mp3-as zenéből ki akartam valami ehhez méltót választani, de amire először gondoltam (RHCP: Queen of Venice (http://www.youtube.com/watch?v=uDLSODB5dIE) nem volt meg, aztán a Zephyr song sem
(http://www.youtube.com/watch?v=Lai6Edx6RuM) úgyhogy meghallgattam a Hounds of Winter-t Stingtől és hazáig sírtam. Nem csak a boldogságtól.

Bánhatja aki nem volt ott a koncerten, szerencsés aki ott volt. Kivéve engem. ;-)

2010. május 5., szerda

Tejes zacskó

Nem vagyok benne biztos, de azt hiszem ez Hungaricum. Ekkora f@szságot még kitalálni is nehéz, de nekünk sikerült, folyadékot képlékeny, laza zacskóban árulni. Vizet szoktak zacskóban adni, elemi csapás, járvány, stb. körzetében, de venni? Zacskóban folyadékot? És a magyar ipar ráállt, hogy tejes zacskó tartót is gyártson, mert a felbontott (kiharapott, de gáz!) zacskót nem lehet a hűtőajtóba tenni, nem lehet vele semmit csinálni, mert lassan, de biztosan feldől és kifolyatja önmagát.
Mellesleg a zacskós tej, ha a hűtőben hagyjuk felbontva, akkor valahogy abszorbeálja a körülötte levők szagát és simán tud lenni még a kezdeti megsavanyodás ( kb. 5-8 óra) előtt pl. kolbász szagú, de akár retek szagú is. Ha nyitott edényben tárolod akkor is, de ha bármilyen UHT kezelt (Ultra High Temperature - amikor nagy nyomáson egy nagyon rövid időre 150 fok fölé hevítik) tejet tárolsz ugyanigy, az nem.
Szeretem a tejet, sokat iszom, de ezek a zacskós tejek, ezektől kivagyok teljesen.
Jogos a kérdés, hogy akkor miért vesszük? Nos nem vesszük, hanem kapjuk, merthogy "ezek igazi tejek, nem műtejek, mint a dobozosok" meg bio, meg magyar termék, nem szemét kapitalista Tetrapak.
Az élet harc. ;-)

2010. május 4., kedd

Seattle, the Grunge

http://www.youtube.com/watch?v=3px0m1Y9Tuc&feature=related

Amikor egyetemre jártam, gyenge 20 éve (!!!) nagyon sokat hallgattam grunge zenét. A stílus Seattle-ből jött, a legismertebb közülük talán a Nirvana volt, noha nem tartozott az alapítók közé.
A Pearl Jam, a Stone Temple Pilots és az Alice in Chains volt inkább az eredeti vonal.

Ez utóbbi zenekar volt az egyik kedvencem akkor, esti kosárlabda edzésről hazafelé sokat hallgattam walkman-on, a buszon.
Az énekes Layne Staley 2002-ben meghalt, találtak a vérében heroint, de nem csak ezért (ehhez szokva volt), hanem végelgyengülésben halt meg, 34 évesen. Furcsán értelmezte az életet, teljesen magányosan élt, a halála után 2 héttel találtak rá otthonában.
"If I can't be my own, I'd feel better dead" - énekli ebben a dalban.