Két változat

Ha az embert a hangulatai, vagy hangulat hullámzásai vezérlik, akkor egy adott eseményt legalább kétféleképpen tud megélni. Ha a hangulata pozitív, akkor még akár egy rossz eseménynek is tudja a szép oldalát látni, vagy látni vélni. Ha a földre kerül, akkor onnan is fel tud valamit venni. Ha pedig negatív a hangulata, akkor akármi történik, még egy szép naplementében is csak a vakító fényt látja, ami felettébb zavarja.

A mai esemény az volt, hogy a KTM legújabb 2011-es krosszmotorját, a 350 SX-F-et vezethettük egy krosszpályán, a gyár mellett. Abszolút pozitív: én vagyok az első magyar ember, aki ilyennel megy, volt kaja, pia, és 6 embernek 4 motor, tehát kis túlzással folyamatosan lehetett menni, sokat senki nem bír pályán, várakozni nem kellett.

Régóta készülök erre, hogy a külföldi kollégákkal motorozzak az új modellel, ami sok pénzbe került a gyárnak, sokat várnak tőle, és a piaci helyzetünket is befolyásolja majd az offroad szegmensben.

Itthon akkurátusan összekészítettem a ruhámat, bár november óta nem ültem terepmotoron, de azért nem vagyok teljesen nulla, hiszen futok, nincs sérülésem, és azért volt három év, amikor versenyszerűen csináltam, nem is teljesen eredménytelenül.

A pozitív leírás:

Felmentem a pályára, mentem két lassú kört, hogy megnézzem az ismeretlen, természetes dombokra épülő pályát. Kicsit nehéz volt a talaj, folyami kavicsokkal, amik nagyon csúszósak, gördülnek. Ki volt gödrösödve, de legalább jó tesztpálya a futóműnek. Éreztem, hogy gyors nem leszek, legfeljebb szép. Belekezdtem a gyors köreimbe, persze kurvára nem voltam gyors, a motorkezeléssel is akadtak gondok, a többiekhez képest kicsit lassú voltam, ahol van egy finn aktív versenyző, egy német senior motokrossz bajnok, de nem is számítottam többre, lényeg a nokedli, ahogy Hindenburg marsall mondta, vagy Tomi a sógorom, nem tudom már. El tudom magam helyezni. Az egyik asztal átugrása után a kanyart kicsit gyorsan akartam bevenni, elment a motor eleje, kicsit lefeküdtem, de semmi komoly, szinte mindenki dőlt egyet, kettőt. Nem tudtam sok kört menni, de hosszú körök voltak, úgyhogy mentem 15-20 percet, ami egy amatőr magyar futam versenytávja, éreztem is, hogy nem vagyok nagyon szar, megy ez magának Grabowski. Kifáradtam, a többiek még köröztek, talán megint el kellene kezdeni edzeni és kicsit odapiríthatnék akár Michaelnek, akár még Hannunak, a finn srácnak is. Persze ez kicsit utópisztikus, de az edzés segítene.

Negatív leírás:

Felmentem a pályára, mentem két lassú kört, hogy megnézzem, nincs-e valami nagy gebasz, vízmosás, szakadék, padka rajta. Lassan mentem, de még így is kicsit bedurrant az alkarom, ezt teszi a sok irodai munka, meg a linkség. Nekifogtam a gyors körömnek, de a kavicsos pályán közöm nem volt az egészhez. Egy nyomba sem találtam bele, a kanyarok ívét megtörtem, félreváltottam, a többiek meg úgy mentek el mellettem, mintha szembe jönnének. Ők sem fiatalabbak, csak nem béna lúzerek, mint én. Aztán megint bizonyítani akartam, hogy majd az asztalt átugrom, át is vitte a motor, de a kanyar előtt a nagy lendület megfékezéséhez a kavicsokon kevés voltam, az eleje elcsúszott a motornak és egy hót nevetséges, amatőr kiterülős bukást bemutattam. Mások is estek, de vagy a keréktámasz nyom szakadt át, vagy egy nagyobb folyami kavicson, nem a semmin, bénázva. Mentem pár kört és oxigén után kapkodtam, a szar mozgásom tovább esett szétfelé és már a saját életemet kockáztattam, úgyhogy kiálltam. Egy emberöltő kevés lenne, hogy tisztességesen megtanuljak motorozni, közöm sincs az egészhez.

Kárnak cipeltem a motoros cuccot, sisakot, stb. Szánalmas fasz vagyok.

Egyelőre nem tudom melyiket válasszam. ;-)