2010. március 22., hétfő

Egy ajtó - sok év tükre


Ha van egy kis időtök, nézzétek meg a Dárda utca és Rákóczi út sarkán lévő ház (nem a Kecskés(?) sírköves háza, hanem a másik oldal) bejárati ajtaját (terasz ajtó). Azt hiszem nem lakják már azt a házat, az ajtóról lepergett a festék, a teraszon száradó fenyőtobozok. Nem tudtam (egyelőre) lefényképezni, de annyira szép, olyan jó hangulata van.

Nekem ezek a régi dolgok hiányoznak, mert minden új és steril, nem látszik a kopás, a farost, a lepergett festék. Persze próbálnak kicsit régies, kopottas dizájnokat csinálni, de 50 év szebbet tud csinálni, mint egy dizájnőr.

Autóban is megy mostanság ez a stílus, de csinált az beteg, igazi idő-ette meg ritkán van.

Ez a Karmann Ghia is Californiából került Európába, ott még vannak ilyen homok ette, nap szívta autók.

Amit birtokolsz, az birtokba vesz

Gondoltatok már arra, hogy mi lenne, ha feladnánk ezt a mostani kis kozmopolita énünket és visszamenni az időben, vagy vissza se menni, de száműzni a sok ma annyira fontosnak és életcélnak tekintett hülyeséget, mint nagy ház, terabyte-ok, ezer lóerős autók, stb. Venni egy kis öreg viskót, venni egy 50e Ft-os járművet, egy netbook-ot, egy zuhanykabint, egy olvasólámpát, egy mobil internetet és egy kis házat nem messze attól, ahol ezt fotóztam, Pilis közelében. (találós kérdés: hol van ez?) Minden talmi butaságot száműzni és csak a fontos és értékes dolgokkal foglalkozni. Krumplit termeszteni a kiskertben. Megtanulni csúzlit csinálni Y fából. Na, jó, ez lehet, hogy nem értékes, de sokat jelent. A csúzli egy jelkép, a műanyag világ ellenpontja. Annyi baromság vesz körül minket, hogy belezavarodunk, hogy most mi a fehér, mi a fekete, mi az értékes, mi az értéktelen, mi érdemes, mi érdemtelen. És nem elég, hogy mi belezavarodunk, még a gyerekeinket is meg kell tanítani, hogy ők (akikre még jobban hat a Világ) is el tudják különíteni, meg tudják különböztetni a hitványt az értékestől.
Néha megértem a visszavonultan élő remetéket, akiket a "köznyelv" simán lehülyéz, "némmá, elmentek neki otthonról", de valójában nincs velük semmi, csak elég volt. Rájöttek, hogy minden mögött van egy titkolt motiváció, minden csak azért van, hogy legyen, de ész nélkül, értelmetlenül. És lerázzák a vackot, azzal foglalkoznak, ami fontos.

Mostanában pl. nagyon idegesít a TV. Nem is ülök előtte (na persze nem elitista kultúrgőg miatt, ahogy Lovasi mondta), hanem mert időm sincs rá, meg idegesít. Ontja a számomra érdektelen bulvár és egyéb faszságot és minden mondta után megkérdezhetem magamtól, hogy hol érdekel ez engem??? Kit érdekel a niemand Kiszel Tünde? Kenguru ugrál Sydney belvárosában? A műsor 75%-a érdektelen butaság. A maradék 25%-ot meg nem bírom kivárni és kiszemezgetni a sok moslékból, úgyhogy nem nézem, legfeljebb célzottan filmekre kapcsolom be.



2010. március 3., szerda

Miért kellett???

Voltaltok már úgy, hogy valamilyen felebarátotoknak elvállaltatok valamit, teljesen jóindulatból és egy giga-mega szopás lett belőle? Pont így vagyok most. Elvállaltam egy bogármotor felújítását egy félbarátom ismerősének, akit most láttam először, nem mondtam nemet megkeresésre pedig azt kellett volna.
Nem gyári motor, mindenféle kétes eredetű (taiwani) tuningalkatrészek vannak benne, megcsináltam, két hete erre b*szom el a szabadidőm javarészét, tegnap mentem vele egy kanyart, egész jó, ma meg amikor az utolsókat akartam beállítani beszart, de tisztességesen. Nem az én hibám volt, hanem egy korábbi tuningalkatrész adtta fel a harcot, de ehhez megint ki kell venni a motort, megint szét kell szedni és meg kell csinálni. Eleve hosszú munka, ráadásul nehéz is, mert 110 kg a motor, régen fel tudtam tenni egyedül az asztalra, de tavaly meghúztam a derekamat vele és két hónapig fájt, azóta mindig segítséget kell kérnem, amit megintcsak utálok.
Amikor elkezdett kopogni, tudtam, hogy mi pusztult meg benne, szinte sírni tudtam volna, millió dolgom lenne, és ezzel cseszem el az időt.
Összeomlok, összecsapnak fejem felett a hullámok, kész.

kusza kapcsolatok

Mi lesz ebből? Mit akarhat tőlem? Barátságok jönnek mennek életünk során. Na nem az olyan igazi mély barátságokra gondolok amiből csak egy-kettő jut az embernek, hanem az eggyel gyengébbik láncszemre amire még nem mondom hogy haver. Furcsa volt a Gzsolttól olvasni hogy a húsleves melegítve már nem olyan jó, más ízekre emlékezünk ami soha nem jön visza már. Szerintem meg jöjjön, meg jön. Egy kicsi para azért mindig van (bár ma elég kevés volt:-)) hogy ha egy régi ismerőssel találkozik az ember, és a 17 évvel ezelőtt elkezdett beszélgetés folytatásaként a végén nem mond semmit, de aztán 1 hét múlva felhív: nem jöttök át holnap vacsorázni? Na ekkor kerül elő a gyanakvó természet és kezdi végigjátszani a lehetőségeket. Mert mit akarhat tőlm? Valamit biztosan. A legjobb ha csak a régi emlékeket feleleveníteni. A legrosszabb ha elsőre nem derül ki csak a harmadik alkalommal, hogy ő egyébként nagyon jó befektetést tud ajánlani nekem. Mi mozgatja a barátságaink rugóit. Mitől alakulnak, és mitől szakadnak meg? Miért kell félreértéseink rabjaként börtönbe zárni lelkünk sas madarát? (ez azért már kicsit giccses volt) Lépjünk át korlátokat, vállava hogy csalódunk? Vagy maradjunk gyanakvóak, vállalva hogy lemaradhatunk dolgokról?

heti filmszemle

Kissé lassú, helyenként már vontatottnak tűnő film. A főszereplő sármja , mosolya még az én kemény férfias szívemet is megdobogtatja. Biztos ilyen szeretnék lenni hogy minden nő szerelmes legyen belém (mondjuk akkor meg mit csinálnék? bujkálhatnék állandóan).A munkája nem, nem túl. Mégis próbálja szível meg lélekkel. Hobbija viszont érdekes lehetne. Nekem nem lenne az soha. Légikilométereket gyűjt?! Több vonal is vezetődik a filmben, megjelennek a válaszutak, a nagy fordulópontok. Ki mit adott fel az álmaiért? Mit tegyünk a régelvesztett családi kapcsainkkal? És persze a szerelem mint örök téma. Kötődés és megnyugvás, vagy a titkos, sejtelmes, kötődések és korlátoktól mentes útját válasszuk-e? Az elidegenedés, elmagányosodás szinén terítékre kerül. Sok díjra nevezett film. Azért szerintem annyira nem jó. Így is 10ből a 8 pont reális érte. Nézzétek és gondolodjatok, ha akartok.