A Transformers családbomlasztó szerepe

Tegnap este itt voltak a rokonok, velük a 4 éves kisfiuk, Guszti. (Ágoston). Már az autóból kiszálláskor, köszönés helyett odarohant hozzám, hogy van két új tjanszfojmejszem, mert ahogy aztán azt megtudtam, az anyja átalakítás közben (miközben robotból autóvá hajtogatta) letörte a fejét és hogy nehogy elkárhozzon, vett 2 újat. Ezek másmilyenek voltak, nagyobbak és szebbek, nyilván még okosabbak is. A csomagban robotként vannak, de a valójában autók, Guszti azonnal autóvá akarta őket, illetve az egyiket, melyik sokkalta szebb volt, mint a másik. Felületes szemlélődő két egyforma vacaknak nézné, de a kisgyerek az más. Apa, kétdiplomás orvosember, nekiállt és mintegy 30-35 perc alatt, kissé izzadva, kissé jobban káromkodva (nem gondoltam, hogy mérnök kell ehhez a kurva transzformerszhez, ez gyári hibás bazmeg, stb.) autót hajtogatott a robotemberből. Ezt pontosan 42 másodpercig élvezhettük, mert akkor "apa, mégiscsak legyen jobotembej", na, add ide, mindjárt. És itt kezdődött a vesszőfutás. Anya nem nyúlhat hozzá, a múltkorit is eltöjte, úgyhogy majd apa. Csavarja, tekeri, lett már belőle patkány, fésű, zongora, de robotember nem. Párszor bepróbálkozott, hogy "na, kész!", de azonnal megkapta, "nem , ez nem olyan, nem jó!!!" Jóvan, nem baj, holnap felviszem a KFKI-ba, ott majd megcsinálják! Közben a feleség: ugye nagyokos, mégsem olyan egyszerű, naná, hogy letörtem a fejét! Legyél csendben mert megetetem veled ezt a szart, minek kell ilyen baromságot venned?! Én??? Ki vette az elsőt? De az elsőt könnyű volt összerakni! Közben a gyerek: nem is kejj, apa nem tudja megcsinájni" Nem? Mi az hogy nem, azonnal vond vissza, mert apa megsértődik! Akkó, legyen jobot, csinád meg!
Egy emberöltőnek tűnő 18 perc alatt visszaalakult a transzformersz robottá és mindenki berágott, mint a hatosanya.
Okos játék.