2010. szeptember 4., szombat

apacsapata2

A hosszú, időnként forró nyár után újra augusztus, közeleg a verseny, osztunk-szorzunk, cél: apa legjobb egyéni eredményét megdönteni. Ha nem is vagyunk nála gyorsabbak, de amíg mi megyünk addig ő pihen, többet tud teljesíteni. Bár ha visszagondolunk az előző egyéni utolsó köreire, annál azért csak gyorsabbak leszünk. Kikacsintgatunk baráti társaságunk többi csapata felé is, vajon ők mit teljesítenek? Látjuk, nagyon nyomják az edzéseket a Merkaptos lányok és a Mi5en, a díjazott váltós Kasáéktól meg eleve elvárható a jó eredmény, Pistiékről is feltételezzük a jót. Az életében először egyéniben induló Csabának pedig nagyon szurkolunk, és Móninak pláne, mert mi sejtjük (de tudni nem tudjuk), hogy mi vár rájuk.
Közös szállásunk felejthetetlen, csak Ace Ventura meg ne tudja, hogy ebben a vadászházban tartja
Kasa tanár úr, ironman, edző, leginkább futó, itt most remélhetőleg bátor biciklista a verseny előtti este a közös eligazítást és osztja ki az okosságokat és a piros-kék egyenpólókat résztvevőknek és szurkolóknak egyaránt. Az este már-már meghatóan csapatépítő, de mindenképpen romantikus, az országos vihar itt is elintézte a gyertyafényes vacsorát.
Anya ideges, még mindig nem tudja, pontosan hogy is lesz a leosztás a kis családi váltóban, semmi konkrét terv, de még egy pálcikaemberke se. Bezzeg a másik családi csapat, akinek a neve (és szellemisége) vészjóslóan hasonlít a miénkre, a Csak apa kedvéért biztos már az igazak és a tökéletesen felkészültek álmát alussza a neon zöld családicsapatpólójában. A neten még tavasszal kiszúrtuk, hogy apa, anya, három hasonló korú gyerekkel, akár mi is kitalálhattuk volna névvel indul a kategóriánkban. A rajtszámfelvételen rögtön észre vesszük őket, valahogy ők is tudták, kik vagyunk. Kedvesen köszöntjük egymást, őanyájuk megkérdezi ti is nehezen bírjátok a hétvégén egész napra eltűnök edzéseket, meg besegítetek picit apának? Egész aranyosak, nem? De miután miapánk közli, hogy jé, ezt a fickót ismerem, sokkal jobban nyomja egyéniben mint én, átfut anyán a gondolat (na tessék, még a gondolata is fut), oppá, háááát.....apára felépített csapatunk esélye vajon akkor mi a vetélytársnak érzett családdal szemben.
Végre eldöntjük (apa lediktálja) hogy váltjuk egymást. Felírjuk (a fejlámpa fényénél) egy papírra ki ki után jön és hány perc alatt teljesíti a távot. Úszás apáé, tervezett ideje a realitások közt marad (titok, de az biztos, hogy az úszólányokénál hosszabb, jól van na, úszott ő már hét egész hat kilométert is egybe, a háromhatvan bicikli és nyolcvannégy futás előtt, csinálja utána, aki tudja). Kerékpártáv első, hetvenöt kilométeres szakasza természetesen az övé, majd az első harmincötös kör Dórié, addig apa pihen, majd ismét nyeregbe pattanva lenyomja a másik kettőt. Mit jelent ez? Közös megegyezéssel anyának nem kell tekerni! Hurrá! Viszont ő indítja a futást két körrel, majd Fanni egyet, apa hármat egybe, Dóri, anya egyet-egyet, apa kettőt, Dóri egyet kap és az utolsó kör Veráé, akit persze nem hagyunk magára, anya kíséri. Így jön ki a tizenkét darab három egész ötös kör. Elméletileg. Még a sötétben előkészítjük másnapra a cuccokat. Aludni, azt kéne már, de álommanó csak Veránál bejáratos, aki tíz másodperc alatt szokott álomba zuhanni.. A nagylányok is végre elalszanak, anya pedig azon tűnődik a sötétben apa hol van. Lenn, az ebédlőben laptopon filmet néz (visszajött az áram?) éjjel egykor, gyere már aludni. Végre ágyban, de az alváson ez sem segít, amint a hajnali ötös ébresztőnél ez kiderül, apának nem kellett nagyon felébrednie.

1 megjegyzés:

  1. Most akkor már soha nem fogjuk megtudni a végét? Mivel már olyan régen történt, hogy nem is emlékszem rá, ezért jó lenne, ha elmesélnéd újra,Andi-doki.Nem gondolkodtál el komolyan az íráson? Lenne hozzá tehetséged, meg szerintem téma is, nálatok mindig történik valami.

    VálaszTörlés