challenge day

Igen az ma van. Régóta nem tartom számon. Ma is elfelejtettem volna, ha Kasa barátom fel nem hív:nem jössz ki egyet futni a tó körül? Hánytam meg vetettem, aztán igent mondtam. Úgyis terveztem sportot mára akkor má ha hív, mé ne vele, mé ne azt? Mikor menjünk? Hát én itt vagyok kinnt, mert én vagyok a állomás, a falka nevű futó illetőségű. Mondta Babi néni. Bocsánat ez egy másik mese... Szóval jó betésztáztam, hogy majd 10x500as intervall edzésbe hajszolva jó lefárasszam a barátom. Gondoltam szegény ott van egyedül a kietlen pusztaságban, egész nap nem eszik, (én meg igen) mindenkivel futnia kell, jó kilessz már mikorra kiérek, hát még utána. Gonosz tervembe több helyen is hiba csúszott. Nem egyedül volt hanem csinos lányok nők gyűrűjében, akikkel mire én kiértem, a lassú körökkel teljesen jól bemelegedett, vagy össze erre nem derült fény. A kocsijában meg ilyen terülj-terülj asztalka, az állomásfőnöki asztalán meg marhapörkölt tarhonyával. Éreztem hogy itt ma nekem fog lefőni a kávém. De aztán meg láttam, hogy a K. Gyurinak már az is lefőtt, amiből a többieket kínálta. Mondjuk engem is. Neki kezdtem a bemelegítésnek. A Tibi leült. "Nyitott a kávéház, öten kinn állnak, szőke angyalok, kávézaccot kínálnak..." És csak úgy szőrmentén odavetette: szólj ha bemelegedtél, majd megyek veled is egy rávezető kört. Megtörve, és megalázva kezdtem a bemelegítést. Cihésen teljesen össze voltam omolva, hogy így félreterveztem. Nem baj majd legalább edzek egy jót. Az első 500mre még emlékszem 1.38 alatt lett vége, ami nekem túl sok volt. Az oxigén meg túl kevés. A többire nem emlékszem, kérem kapcsolja ki! Még az is dereng, hogy az utolsó 3 körön, szurkolást imitálva végig ordítottam, hogy gyerünk nyomjad, meg nem sok van hátra. Azt hitte azért hajtom, hogy segítsem a végét, pedig csak azt akartam, hogy ő is fáradjon el egy kicsit. Még remegő kézzel kitöltöttem az igazoló cédulát, hogy én is résztvettem ezen a magasztos rendezvényen. Szedtem egy zacskó bodzát, hogy este még csinálok bodzaszörp, de hazaérve csak ittam egy joghurt, mert éreztem hogy lassan elnyom az áááááááááááááááááááá