Miért kellett???

Voltaltok már úgy, hogy valamilyen felebarátotoknak elvállaltatok valamit, teljesen jóindulatból és egy giga-mega szopás lett belőle? Pont így vagyok most. Elvállaltam egy bogármotor felújítását egy félbarátom ismerősének, akit most láttam először, nem mondtam nemet megkeresésre pedig azt kellett volna.
Nem gyári motor, mindenféle kétes eredetű (taiwani) tuningalkatrészek vannak benne, megcsináltam, két hete erre b*szom el a szabadidőm javarészét, tegnap mentem vele egy kanyart, egész jó, ma meg amikor az utolsókat akartam beállítani beszart, de tisztességesen. Nem az én hibám volt, hanem egy korábbi tuningalkatrész adtta fel a harcot, de ehhez megint ki kell venni a motort, megint szét kell szedni és meg kell csinálni. Eleve hosszú munka, ráadásul nehéz is, mert 110 kg a motor, régen fel tudtam tenni egyedül az asztalra, de tavaly meghúztam a derekamat vele és két hónapig fájt, azóta mindig segítséget kell kérnem, amit megintcsak utálok.
Amikor elkezdett kopogni, tudtam, hogy mi pusztult meg benne, szinte sírni tudtam volna, millió dolgom lenne, és ezzel cseszem el az időt.
Összeomlok, összecsapnak fejem felett a hullámok, kész.