A csapat

Nem érzem nehezebbnek a mozgást egyenlőre. Ma is futkározok a felfelében, de lényegesen nagyobb az oxigénadósság amibe kerül egy ilyen felszaladok. Ma láttuk a Mansalut az is egy 8000res. Zsolt talán mászta is már. Egyébként akartam is írni az expedíciós csapatról. Nagyon kellemesen csalódtam bennük. Valahogy úgy gondoltam hogy tőlünk elszeparálódva, külön életet élnek majd. Egyáltalán nem így van. Nagyon szimpatikus társaság. Kollár Lajos 61 éves jó kedélyű,mindig van egy két jó története. És a főzéssel ételekkel kapcsolatban mindig talán tőle kapjuk a legtöbb információt. Bemegy a konyhákba néha még az irányítást is átveszi. Ma reggel megcsinálta magának a tojásrántottát.  Erős Zsolt mindig csöndes olvasgat, sodukuzik, fotózik. Nagyon jól mozog a műlábával, beáll egy tempóra és  azt tartja fel le. Aztmondta róla Tibor (Horváth), hogy 7000 méteren is ugyanígy megy. Gyakran leveszi a lábát megtörölgeti a csonkot. A helyiek mindig megbámulják. Nem zavarja, sőt mosolyogva mutatja. Horváth Tibor. Őt is nagyon bírom talán vele beszélvetek a legtöbbet. Teljesített 8000e  nincs csak próbálkozása 2-3. Már a túra elején kérdezte nincs-e kedvem magasbbra expedíciózni. Nem is merek bele gondolni. Sem időm nem engedi, meg azért nagyon zordak ezek a magas hegyek még innen lentről is. Látom fenn a kavargó felhőket már akkpr is nagyon kezdek fázni. A Zsolt nézte itt az Annapurna2-t. És elmondta hogyan lehetne megmászni. A karomon vévig állt a szőr. 3 hét, mutatta az utakat merre fel, hol aludna. Mikor hol lenne.áááááááá Pop

Nem mentünk ma túl sokat. Még a gurungok földjén járunk. Nagy a szegénység, kevés a munkalehetőség. De azért építik az utakat, új szállókat. Pár év és ez avidék is elqrvul. Ha bejönnek az autókkal, motorokal gépekkel. Nem is tudom minek szurkoljak. Maradjon a szegénység, és maradjon meg ilyennek ez a vidék, vagy kényelmes drága szállodák ablakából nézzem  az égbetörő havas csúcsokat. Mégis csak itt van a földünk nyolcezreseinek nagy többsége2/3a. És ezt, ennek a látványát, közelségét nem birtokolhatja az a kevés ember aki itt eddig megfordult. Mondhatnám úgyis hogy egyszer ide mindenkinek el kell jutnia. Na ebbe jobban nem akarok belebonyolódni...

Szóval 3200m és zuhog. Még ez az egy hét is sokat számít amivel korábban jötttünk. Még nem vonult el teljesen a csapadékos időszak. Április közepétől már kevesebb a cspadék júniusig, aztán jön a monszun és augusztus végétől megint jó az idő a túrázásra, expedíciózásra. Én nem fotózok de megpróbálok néhányat begyűjteni az ügyesebbektől. Próbálok sokat inni, hátha nem lesz semmi bajom a magasságtól. Kicsit parázok mi lesz fenntebb.

mágneses vihar

Csak átszaladok a Csabához. Már megint elmész itthonról. De tényleg csak átszaladok, egy filmet hozok aztán jövök. Mennyé, úgyse tudlak visszatartani.
Merre jársz? Mindjárt jövök, de jó hogy jössz... Mért mit kell segíteni? Csak ledobáljuk a teherautóról az ágakat. Ok.
Lendületből könnyű volt felgurulni a fűre. De ahogy próbáltunk a kerítés mellé gurulni, a monszun viselte talajon, a teherautó első kerekei rögtön elsüllyedtek, a hátsók pedig pörögtek a vizes füvön. Se előre, se hátra. De ez olyan föld amibe ha oszlopot akarunk leásni, kell hívni egy oszlopfúró embert, mert az ásó nem megy bele. Spanifer, traktor, előre rángatás majd ágdobálás után hátra, meg oda meg vissza. A kertet is felszántottuk, a füvet kikapartattuk, egész jó kis rally pályát rittyentettünk ott a kert első részén. Afrika? Bamakó? Sivatag? Offroad? Na haggyá má... Még ettünk egy kis kolbászt, meg ittunk egy kis pálinkát. Ez aztán férfias cselekedet volt. Szétbarmolni a kertet?
Na milyen filmet hoztál? Filmet???? Azért mentél, nem? De. De azt elfelejtettem... Akkor meg mit csináltatok eddig? Na mindegy, nem is akarom tudni. Férfiak...