mágneses vihar

Csak átszaladok a Csabához. Már megint elmész itthonról. De tényleg csak átszaladok, egy filmet hozok aztán jövök. Mennyé, úgyse tudlak visszatartani.
Merre jársz? Mindjárt jövök, de jó hogy jössz... Mért mit kell segíteni? Csak ledobáljuk a teherautóról az ágakat. Ok.
Lendületből könnyű volt felgurulni a fűre. De ahogy próbáltunk a kerítés mellé gurulni, a monszun viselte talajon, a teherautó első kerekei rögtön elsüllyedtek, a hátsók pedig pörögtek a vizes füvön. Se előre, se hátra. De ez olyan föld amibe ha oszlopot akarunk leásni, kell hívni egy oszlopfúró embert, mert az ásó nem megy bele. Spanifer, traktor, előre rángatás majd ágdobálás után hátra, meg oda meg vissza. A kertet is felszántottuk, a füvet kikapartattuk, egész jó kis rally pályát rittyentettünk ott a kert első részén. Afrika? Bamakó? Sivatag? Offroad? Na haggyá má... Még ettünk egy kis kolbászt, meg ittunk egy kis pálinkát. Ez aztán férfias cselekedet volt. Szétbarmolni a kertet?
Na milyen filmet hoztál? Filmet???? Azért mentél, nem? De. De azt elfelejtettem... Akkor meg mit csináltatok eddig? Na mindegy, nem is akarom tudni. Férfiak...

Értelmetlen futam az Értelmes Esték rendezvényen

Bár valóban kicsit ellentmondásos a flúgos futamot betenni az Értelmes Esték méltán népszerű rendezvényére, azonban így is jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy az ember rádöbbenjen, hogy vannak akiknek nem tyúkszaros az életük és a Világ naposabb felére születtek, akiknek bejött az élet, akiknek jó lapot dobott a gép. Ez megfelelő alkalom arra, hogy tovább keseregjünk az elb@szott napjaink felett és tovább emésszük magunkat, hogy akkor mit miért nem úgy kellett volna csinálni.
Másrészről meg van öröm és bódottá', hogy találkozhattunk megint a barátainkkal, és bár elengedtük a minket megvezető és összefogó (baráti) kötelet kicsit, de mégsem sodort messze az ár vagy a szél, kinek mi tetszik. Volt akinek még a keresztnevére is emlékeztem. És azonnal.
Szóval nagyon örültem, hogy Zsolt meghívott, mégha nem is így volt, merthogy a Tibitől tudtam meg.

Kerti partira hívott meg egy pofa
Mert ő mindig meghívat engem is, bár nem vagyok a rokona
Se őse se hőse se ismerőse
Mégis ő az aki mindig szól
De pedig nem ismer ő se'

Persze igazi lúúúúzer módjára elkéstem, talán mentségemül szolgál, hogy Somogytúrról jöttem, ami ott van, ahol a kurtafarkú malac túr, de még az üveghegyen innen. Utálok elkésni és szemben belépni a terembe a pontosan érkezett vendégsereggel.

Már a napernyők alatt ott gyülekezett a nép
Mikor a taxim befutott, én így dudorásztam épp
Aszongya: dip-dipi-dibidi- dipi-dibidi-bá
Nincs is jobb egy ilyen partynál


Kicsit nehezen indult az előadói est hajója, én feszültnek éreztem a hangulatot, amit ócska poénok bekiabálásával próbáltunk megtörni, de nem megtörtük, hanem tovább süllyesztettük.
Edit mindent megtette és azt hsizem MC (Master of ceremony)-nek is kiválónak bizonyult, köszönet érte.
Valódi meglepetés volt, hogy A. arab jellegű ételkülönlegességekkel készült, a férje beszámolójára és - noha nem vagyok nagy rajongója a kusz-kusznak és a ziv-zivnek - de belehaltam volna, ha nem kóstolhatom meg. Továbbá semmit sem tudtam eddig a pontig a sáfrányról és a bibéjéről, de hát mi a francért menne az ember Értelmes Estékre, ha nem pont ezért???

Eleinte sajnos kicsikét kókadt volt a gang
És néhány bamba, zsizsikes ócska bringa hamar az agyamra ment
És sajna én olyankor néha elvesztem a fejem
Hogyha vacakul érzem magam valami tingli-tangli helyen
Így hát jött tom collins és a skarlát szajha
Az olívabogyóért volt némi hajsza
Ott az asztal körül, de én fürge voltam, sőt:
A tequilámhoz szereztem citromot és sót.

Nagyon jó volt találkozni ismerősökkel kicsit beszélgetni, kettő szót még K.-val is tudtam beszélni, akinek pengeéles humora, mint japán szamurájkard villan elő a kimonó alól, egyes (már immáron inaktív, anakronisztikussá vált) blogokban.

Persze naná, hogy kiszúrtam egy bőrt
És meg is indultam, hogy kivetem rá a tőrt
Mert csudára pörgött és volt benne anyag
( egy nem kívánt rész törölve. a szerk.)

Ilyenkor mindig elhatározások születnek, hogy ahogy huszonévesen majd megint tartjuk a kapcsolatot barátainkkal, megint elmegyünk biciklizni, megint Zs. tönkreteszi a biciklit (is), amit útközben megszerelünk, megint röhögünk és nem foglalkozunk a villanyszámlával, meg a nehezen kakiló vagy iskolából rossz jegyet hozó lányunkkal, a folyadékot vesztő autónkkal és a lejárt egyéb számláinkkal. De sajnos ami elmúlt, már sose' lesz, azonban továbbra is állítom, hogy a többiektől szép az élet.

http://www.youtube.com/watch?v=MomOa7Z1RJQ&feature=related

Mindezeken fellelkesülve megszereztem A telefonszámát (simán elkértem tőle, lazán, ahogy Woody Allen szokott nőket megkörnyékezni

http://www.youtube.com/watch?v=D92Q7whe4wg

Mondtam neki, hogy majd megkeresem és beugrom hozzá és majd jót beszélgetünk és amikor azt mondta, hogy jó, akkor elindultam haza, örömmel, és Zs-nak is elmondtam, hogy mi az ördögi tervem, ő is azt mondta, hogy jó, úgyhogy halál nyugalommal, mintegy 60-as pulzussal mentem a kapuig, ahol amikor megmarkoltam a kilincset egy vérszomjas fenevad, nekiugrott a lábamnak, amitől legott sokkot kaptam és szinkron összeszartam magam és olyat káromkodtam, amit azt hiszem egy református gyülekezetházban (kertjében, kapujában) nem igazán helyénvaló. Sőt, sehol sem. Miközben ugatva pörgött láttam, hogy ez valójában egy vérszomjas puli, pumi vagy puni, mittudomén, megtapogattam a lábaimat, mindkettő megvolt, megvártam míg visszatér a pulzusom 200 alá és testtel ijesztőleg rámozdultam, amitől ős is megijedt és otthagyott.
Mivel a megszerzett telefonszám kicsit behomályosította a tudatomat azért reagáltam kicsit félszegen a támadásra, egyébként az ilyen eseteket erőszakos nyakharapással verem vissza, de most nem. Meg aztán milyen blikk cím lett volna belőle?
Ölt az Értelmes Este! Elkeseredett mérnökember szétmarcangolta Bodrit! Társadalmi dráma a mészárlás hátterében! Halál a haranglábnál! Barátai segíthettek volna, de már késő!
Nem hozhatom kellemetlen helyzetbe a barátaimat. Jó éjszakát kedveseim.