Az utazàs

24 òràja utazunk. Gyuszi beszorult egy ablak meg egy nő közè. Kabàtban ül a helyi buszjàraton az előttem levő sorban. Nincs meleged Gyuszi? Mozdulni sem tudok. Nem hogy a kabàtomat levenni. Spòrolaàs gyanànt talàltuk ki hogy Nairobibòl Kenyàbòl àtbuszozunk Arhusàba Tanzàniàba. Làssunk vilàgot. Hàt... làtjuk. Az Emirates gèpei, a dubai csillogàs utàn a kietlen pusztasàg. Vöröses agyagot hord a szèl, levèltelen kiègett majomkenyèrfàk àgait ràgcsàljàk a kecskèk. Az ùt mellett maszàlyok sètàlnak dìszes virìtò ruhàikban. Kiszàradt patakmedreket keresztezünk. Szemèt mindenütt. Elmaradt a reggeli giccses kèp a napfelkeltèvel meg a kergetőző zebrapàrokkal. Gyuszi vègre kiszùr egy zsiràfot. Bàr lehet csak hogy behalucinàlta a beszorulàsa miatt. Az emberek mindenhol nagyon kedvesek, előzèkenyek. Ùtbaigazìtanak, viszik a csomagot, elkìsèrnek az utca masik oldalàra, kèrdezgetnek, maagyaràznak. Bàr minden beszèlgetèsnek az a vège, akkor adsz valami kis borravalòt? Mièrt? Mièrt ne? Szegèny vagyok nem akarsz segìteni? A hatàron leàllìtanak. A busz leparkol. Indulunk vìzumot kèszìttetni. 1000x lemàsolt papìrt töltögetünk. Pecsèt, kimegyünk, a busz meg sehol elment...? Mondjàk sètàljunk csak tovàbb majd utolèrjük. Akkor azèrt volt nèmi èrtetlensèggel vegyült pànik hogy itthagytak bennünket. De aztàn nem kiderült hogy a busz nem parkolhat a senkiföldjèn ès előre ment a màsik oldalra. Huh Holnap Meru. 4500as csùcs. 3 nap. Szokjuk az egyenlìtői telet. Mert most itt az van. De csak az afrikai forròsàg nincs amire mi szàmìtottunk. A tèl persze kèpletes mert az olyan mint nàlunk a nyàr, ès persze fordìtva nem igaz. De mondjuk egyben viszont igen (ès erre most jöttem rà) hogy a nappalok sokkal rövidebbek. 7kor màr sötèt volt.