ATTACK

14-e este 6 óra. Vacsora, tervezgetes. Holnap hajnal 2kor tervezzük az indulást. Pakolas. -13 fok körüli hőmérsékletet ír az előrejelzes, minimális széllel. Úgy számolom hajnali napfelkelte lesz a leghidegebb.
Az öltözet. A technikai bakancsom mèg vékony zoknival is -30ig bírja. Tehát vékony zokni, egy vékony aláöltozet (cicanagrag, technikai hosszúujjú póló) erre veszem a maszó nadragom, felülre pedig egy szélálló polgárt. Sapka, fejlampa, hágóvas. Kicsit biztos fogok fázni, de 2km meredek emelkedéssel kezdünk az izmok majd termelnek elég hőt.
A zsák. Tartalék öltözet. Egy héj kabát, kesztyű, kesztyűre huzható hèjkeszttű, buff sálnak, maszknak egyaránt használható. 2 szemüveg, pehelykabát. 4 marsszelet, 2energia gél, 2.5l isosztár, fél l energia szörp. Naptej 50+ faktorral, a nagy magasság miatt így is óránként kell kenni. Labello. Telefon. Gyógyszerek, fájdalom csillapito, sotabletta, hanyingerre. Kotszer. Beülő, kötél, jégcsákány. Ez utóbbiak egymás biztosításához szükségesek. Bár úgy gondoljuk nem lesz rá szükség, jobb a békesség.
Este 8ora. Bebujok a hálózsàkomba. Aludni próbálok. Zakatol az agyam. Bent van a zabszem. Csabival megbeszéljük, hogy az első szakaszon amit már bejartunk én megyek elől, én diktalom a tempót. Próbálom behunyni a szemem, elkezdek fulladni. Bepánikolok, kapkodom a levegőt.  Nyugtatom magam minden rendben lesz. Elszundítok.
22 óra. A kazahok nagy robajjal, hangoskodva jönnek, vagy mennek. Melegen van 19 fok van a szobában. És ez csak az embertömeg hője. Passzív szóba. Pisi pár korty ivás, vissza aludni. A fulladás, legszomj állandósul.4200on vagyunk, ahol kb felé annyi az oxigén de nem kéne hogy érezzem. Vergődéssel telik a következő 2óra. Megint pisi, megint 2-3 korty folyadék. 1kor végképp nem bírom, felkelek. Felöltözök, kimegyek. Német, és egy kazah csapat készülődik velünk együtt.
Hajnali 2óra. Gyönyörű tiszta az idő. Csillagos égbolt, félig telt hold. Kicsit fázok, bekapcsolom a fejlámpám, Mészi Csabi szól indulhatsz doki. Nekilódulok az emelkedőnek, Moni szól, kicsit gyors a tempó. Lassítok. Többször is bejártuk ezt a szakaszt, menne már csukott szemmel is. Több csapat fejlámpáinak fénykígyoja araszol felfelé. 50 perc után állok mèg először. Siginèl kitör a magashegyi hiszti. Tulajdonképpen igaza van gyakoribb megállást ígértem. Ági sincs a toppon kicsi fáradt, kicsit nyűgös. Iszunk, kis Csoki, tovább.
3.20 a Pasztuhov sziklákhoz érünk. 4800mèter. Fázok. Felveszem a hèjkabátom. Kb másfél óra a napfelkelte. Öltözzön mindenki. Jõn a hideg. Van aki zenèt hallgat, úgy múlatja az időt. Az emelkedő olyan meredekségű hogy nincs erőm egyenesen felfelé. Cikkcakkba kezdek ami sokkal kènyelmesebb, ès igy is jol haladunk felfele.
4óra. Elértük a sziklák tetejét. Van aki idáig feljött ratrakkal. 5100mèter. Megüt a magasság. Elfogy az erőm, nem bírok folyamatosan haladni. Jól taposott nyom van előttem, nem kell a biztosítás. A hegy oldalában haladunk az úgynevezett traverz részén. Az Elbrusznak két csúcscsa van. A két csúcs között egy nyereg 5400on. Ide vezet a travarerz. Kis emelkedéssel szelve át a kb. 30 fok meredekségű hólejtőt, hegyoldalt. Ez a rész lenne a legveszélyesebb a kicsúszás miatt, ha nem lenne széles taposott, nem jeges nyom. A fáradtságtól, oxigénhianytól minden olyan álomszerűvé válik. Szédülök, lüktet a fejem. Fulladok. 5-8 lépésenként megállok. Ahogy elkezdődik a napfelkelte, amitől megváltást remélek, jön a hideg is. A kis szél miatt, a hőérzet -20 foknak felel meg. Erre nem számítottam. A testek nem, de a kézújjaim fázni, majd zsibbadni kezdenek. Mozgasd a lábújjakat a cipőben, kéz ökölbe szorít felenged, összedörzsölni a tenyereket. Minden kapucnit felvenni, behúzni. Minnél kisebb legyen a hővesztés. Mozogni, nem megállni. Ahogy elér a napfény minden sokkal jobb lesz. Biztatom a többieket is. Gyerünk a napfény felé. Raébredek, hogy a délnyugati oldalon vagyunk ide csak sokára jut el a közvetlen napsugár. Látom hogy az első sugarak súrolják a nyugati csúcsot amit célul tűztünk ki. A csapat szétesik, biztatjuk egymást, el kell érni a nyeregig. Ott pihenünk.
7óra. 5 órája jövünk és mèg 3óra a csúcs. 5300 a magasság. Folyamatosan zsibbad az újjam, de azt úgy érzem kontrollálni tudom. Lassan elérnünk a nyeregbe, de látom hogy a napsütötte terület, mèg kb 100mèter felfelé egy meredek hólejtőn. Gyerünk ne üljön le senki. Ki kell érni az árnyékból. Minden erőm elhagy, 2 lépésenként állok meg. Iszonyú a legszomj, csak ne ájuljak el. A botomra dőlve zihálok. Gyerünk mèg 40mèter, mèg 20. Nem tudom kit biztatok magamat vagy a többieket.
7.49 elértük a napsütéses részt. Mindenki fáradtan leroskad a hóra. Befagyott a vizem. Pillanatok alatt felmelegít a nap. Visszatér az erőm. Eszünk, pár koryot tudok inni a fagyott energialöttyből. Egy zselét is betolok. Mindjárt nem olyan szörnyű a világ. Látom hogy nem csak a mi csapatunk esett szét. Sokan pihenünk az oldalban. Jenő is elkészült remeg, úgy érzi elfagyott a labujja. Leveszi a bakancsot, dörzsöljük a lábát, iszik eszik kap egy kis gyógyszert, és hamar regenerálódik. Újra nekiindulunk, innen már mindenki saját tempóban. Nem tudok folyamatosan menni a fullasztó oxigenhiány miatt, de nem zavar, mostmár feljutunk.
10 óra. 100mèterrel a csúcs előtt már felengedek. Tudom hogy jön az érzelmi inkontinencia. Végig fut a fejemben hogy milyen hosszú volt az út idáig. Kiket ismertem meg, kiket vesztettem el közben. A csúcsra érve, látom hogy nem csak én érzékenyültem el. Nem szólok senkihez leülök, kavargó gondolatokkal, és érzésekkel csodálom európa tetejéről a leírhatatlan kilátást. Összeszedem magam, mindenki mindenkinek gratulál,  megölelgetjük egymást. Fotózkodunk. És elindulunk lefelé.
Visszatérve a nyeregbe látom hogy pár embert elkapott a kínzó fejfájás. Van aki az erejével készült el teljesen. Pihenés, gyogyszer, folyadék után lassan elindulunk lefelé. A német csapat mèg csak most érte el az utolsó meredek részt. Az idő gyönyörű továbbra is. Csabival 5050 mèteren levesszük a hágóvasat, és bakancson, meg seggen lecsúszunk a házig. Pakolunk és le a jeges havas lejtőkről, le a civilizációba fürdeni, normális kaját enni, tiszta ágyban aludni.