Van teljes térerő de nepál telekom amivel nem tudunk roomingolni. Na így jártunk. Tehát ha nincs üzenet az semmit nem jelent. A csúcstámadásunk előre láthatólag ha az idő is engedi 11én lesz szerdai napon. Akkor azért próbálok füstjeleket küldeni. A mai napon érdemi történés nem volt. Elhagytuk a dzsungeles részt. Kopaszodik a vidék. Megyünk a sziklás ösvényeken. Ide már nem jönnek dzsippek sem erre a kutya se jár... Öszvérek és teherhordók jönnek szembe, az emelkedőkön meg előzgetem őket. Könnyű a lábam az emelkedőkön felfutok, a síkon sétálok. Meredekebb emelkedő tetején lezeszem a zsákom, föl le rohangálok mint egy idióta jól esik a mozgás nem érdekel mit mondanak, gondolnak.
Nagyon jó arcokat látok. Megállapíthatatlan az idősek kora. A nénikéknek is kis arany orrpi rszingjük van. Valószínűleg még gyermekkorukban kapták.
Reggel 7kor van a kelés, 8-9felé meg indulás. Az út elég egyértelmű. Táblák, jelek. De a helyiek is útbaigazítanak. Trekkingelők lépten nyomon. Gájdokkal, teherhordókkal (porterekkel). Kevesen vannak csak úgy magukban, vagy a párjukkal. Kényelmesebb a kis cuccal ami8-9kg sétálni, és a többit a gájd, vagy porter viszi. Itt a felsőbb részeken már nem mindig tudnak angolul, iéyenkor is jó a helyi vezető. Jól haladunk. Tegnap 21 ma 17kilométert. Kicsit fáradok a nap végére. Ma már elővettem a terepfutó cipőm. Tegnap még papucs volt!!! Még mindig póló, meg rövidnadrág. Csokoládé mindenkinek aki olvas!!! Ma ettem rántott, mars szeletet. Ilyen palacsinta tésztába mártják és olajban kisütik. Nem borzasztó. Sőt finom volt. Mondjuk ha nem hátizsákkal rohangálok egésznap, akkor azért durva lenne ilyeneket enni. Az esti dezert almás süti volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése