1. túranap

04.02 tehát sodik vagy elsö normális túranap. Lassan megszokom a társaságot,és zárkózott magányom oldódik. Biztos azért van mert végre a hegyek, között monoton gyaloglás és az élmények suhanása váltogatja egymást. Tegnapi táborhelyünkről kicsit késve sikerült az indulás. 8 de inkább már 9 óra volt amikor sikerült nekivágni 16kmre tervezett távnak. A folyó mellett néha attól eltávolodva 100-200 méter magasan,erdei ösvényeken haladtunk előre. Lépcsős művelésű földek,kis hegyi falvak, néha sűrű de nem átláthatatlan erdőkön keresztül értük el mai végcélunk városát. Az erdőkben dzsungel hangjai, egzotikus madárhangpk, a sziklákon helyenként majmok, a hegyek közül oldalról becsatlakozó tisztavizű patakok,vízesek. Természetesen megvolt a rituális fürdés meztelenül a függőhíd alatt. Mentségemre szolgáljon hogy nem egyedül tettem e szörnyű tettem (drágám) hanem akadt mág legalább egy galád. A kaják ma is nagyon jók voltak. Zöldséges tészta, banános palacsinta, este pedig zöldségfasírt. Nagy hegyek még nem mutatják magukat, az még 2-3 nap. Néha térerő sincs úgyhogy no para főleg neked hugi ha nem jelentkezem. Ma az utolsó otthoni állandó feszengésemet is letettem,és átállítottam az órám itteni időre. Eddig mondig néztem atelefonon mennyi az idő, meg otthon mennyi. Ez nem teljesen egyszerű mert nem kerek óra a különbség de talán.ezt már írtam. Kedves a vezetőnk hasonlít a hongkongi filmekben szereplő fószerhez, de nem a dzseki csénre hanem a szigorúbb tekintetű könnyező harcosra. Aki tuggya monnya.  Tyúkanyóként ugrál köröttünk, koordinálja a rendeléseket, intézi a szállást,és igazán akkor vág toranagaszan arcot mikor innia kell a pálikáin(és ábel)kból. Bezzeg a kolbászunkra nem fanyalgott. Mai vacsora előtt előkerült némi hazai. Csak olyan lájtos abát szalonna, kolbász és az útközben szerzett újhagyma. Kenyér nélkül,páli.kával sörrel. Na ez ütős volt. Utolért bennünket Ákos is a világjáró motoros. Sikerült meg forrasztania amit megakart, bejött a nemzeti parkba azt itt van. Na azt az örömöt látni az arcán hogy 5hónap mptorozás után 1700!!!kmrel a háta mögött nepálban egy teaházban kolbász várja az asztalon... Leírhatatlan. Könnybe lábadó szemmel először csak nézte megtapogatta szagolgatta és csak percek múlva tudta kostolni de közben mondogatta nem hiszem el ezt nem hiszem eeeeelllll!!!