Ezek az oktatók nem tudom hányan voltak, de tipikusan az életművész, vicces cigit szívó, tetovált adrenalin junkie csávók táborába tartoztak. A kötélpályás csávó (képen) ipari alpinista, abból és ebből a táborból szerzi a lóvét füves cigire, mert az autóban volt egy búvárszerkó, egy gördeszka, karabínerek és beülők valamint az egész kisbuszt átjárta a marihuána jellegzetes illata. A kezén (látható helyen) a "you'd better fuck it" írás volt egy nő képe alatt, meg valami egyéb is amit nem tudtam kivenni.
Ehhez képest a professzionalizmusuk és az, ahogy vigyáztak az elcsellengő nyájra az bámulatos volt. Igazi profik, de annyira, hogy amikor a raftinghoz a papírt kitöltöttük beírtam, hogy cukorbeteg vagyok és olyanokat kérdezett, amit csak az kérdezhet aki egyrészt tudja mi a diabetes meg aki már látott ilyet és tudja, hogy van amikor valaki elkezd hipózni (gy- k. : hipoglikémiás kómába esik). Meg is döbbentem, mert van abban valami szürreális, amikor egy életművész hippi, kezében a tekert cigivel arról faggat, hogy szoktam-e sportolni és mikor esett le utoljára a vércukorszintem és mit szoktam akkor csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése