Láz

Már a Hendikepnél szarul éreztem magam, de estére úgy rázott a hideg, hogy a fogam vacogásától nem hallottam az X-Faktorosok énekeit. Aki már élt velem pár évet ;-) az tudja, hogy nem szoktam magam sajnáltatni, siránkozni és kis meghűléstől ágynak esni, persze könnyű nekem mert már az idejét sem tudom mikor voltam lázas. De most bepótoltam. Nem is szoktam gyógyszert szedni, úgyhogy az esti adag Algopirin már megrémisztette a Babót, sürögni kezdett körülöttem, de leállítottam: ura vagyok a helyzetnek. Nem is gondoltam, hogy lázas vagyok, azonban a tény, hogy a kandallóban lobogó tűz mellett ülök és fázom elgondolkodtatott. Először az jutott eszebe, hogy a csajom krepp papír szalagokat csinált lángok helyett, amiket alulról ventillátorral fúj, hiszen nagy dekoratőr, de aztán megis megvilágosultam, hogy ez bizony láz. Fever. Szombat esti láz. Megettem egy egész Algopirint, megnéztem az X Faktort (Summer Sistersnek annnnyi) ittam egy forró teát és lefeküdtem, reggelre elfelejtem az egészet. hajnali háromkor arra ébredtem, hogy valami harkály kopogtat, de csak a fogam volt. Gondoltam kimegyek megnézni, hogy melyik ablakot (ajtót?) hagytuk nyitva, amitől 2 fok lett a lakásban, de csak gondoltam, mert felállni az ágyból szinte nem is bírtam.
Minden rendben drágám? kérdezte a feleségem, én kipróseltem egy nem túl meggyőző "persze"-t, csak inni megyek, mondtam. Hozzá nekem is fél pohár vizet! Hááápersze hozom, egy válás után az ember már nem mert ellentmondani a nőknek, ki tudja mi lenne belőle, hozom. Viszont annyira legyengültem, hogy nekiestem a falnak és kis robajjal nyertem vissza az egyensúlyomat.
Mivan, mivan, mi történ???? Semmi, csak megbotlottam ebben az izében, válaszoltam. Mint azt már mondtam 3 óra volt, de egy nőnek ennyi leírás nem elég. "Miben botlottál meg?" Most őszintén, nem mindegy, hogy az ember miben botlik meg hajnali háromkor? Rövid és könyörtelen volt a válaszom: A papucsomban. "Mert mindig széthagyod!" Hajnali háromkor kaptam ezt az életvezetési tanácsot vagy talán megrovást, nem akartam további párbeszédet, hoztam a vizet, ettem az újabb algopirint. Próbáltam keresni valami lázmérőt, de nekünk nincs lázmérőnk, csak mindenféle hipermodern eszközünk: egyiket seggbe kell dugni, a másikat fülbe, az egyik csipog, a másik zenél, tényleg mindenki megőrült ezen a bolygón???
Reggel sokkal jobban voltam, gyakorlatilag már lefagytak a végtagjaim, a fogaim elhullottak a vacogástól, és vékony jéghártya borította testemet. Kettesben indultunk el Zsófival Pilisre, maximumra állított utastér fűtéssel és összeszorított szájjal. Előtte még egy Algopirin benyel, azt hiszem ez egy nagyszerű placebolitikum, mert hiszek benne, mint a vezércikkben, de egy tizeddel nem csökkenti a lázam. Pilisen megkaparintottam egy igazi, higanyos hőmérőt, az Algopirin ellenére 39.6 C mutatott, ráerősítettem egy Rubophennel, fellendítem a gyógyszeripart pikk-pakk.
Át akartam menni a Kasáékhoz meginni az utolsó kávéjukat és beszélgetni a semmiről, hogy van-e semmi vagy nincs, meg mér' ilyen meg mér' olyan, de elméleti és gyakorlati akadályokba is ütköztem, úgyhogy ez elmaradt.
Felhívtam a Dokit, hogy mi bajom lehet és azon moslyosgtam, hogy én is kurvára szeretem, amikor felhívnak, hogy figyejjémán, a kettes henger nem megy és amikor gázt adok akkor csetteg és kicsit pöffent, mi lehet a baja? Baja egy város (hú, de gyenge! a szerk.) és ilyenkor én mindig azt szoktam válaszolni, hogy honnan a f@szból tudjam, se látnok, se telefondoktor nem vagyok a helyszíni diagnosztikát, a szemrevételezést semmi sem pótolhatja. De ő nem ilyen, azt mondta, hogy tartós tejet már nem éri meg venni, biztos dagad a bokám is, úgyhogy vegyek Cataflam-ot, mert az jó.
Persze nem vettem, mert közben meghaltam és már a pokolban égek, itt nincs patika, de legalább már nem fázom. A lázam 38.2 C, ezt már nem is érzem.