2010. május 22., szombat

Állítsátok meg Terézanyut

Jó hangulatú kis film volt. Mégsem emlékezem teljesen a filmre. Megmaradt egy-egy kép, jelenet, de a történet már nem állna össze. Rég láttam meg kéne nézni újra. Mennyi filmmel vagyunk így? Van egy kép a filmben amikor valahol a Balaton felvidéken, egy régi templom rom mellett egy pince lépcsőjén ül a lány, Péter meg kaszálást imitál (nem kaszál az biztos, mert ahogy csinálja úgy nem lehet. percekig áll a derékig érő fűben, aztán meg nem halad). Megint ez az elkalandozás... A lényeg ott ültem Halgas Csaba barátommal, a filmbéli lépcsőn, néztük a káli medencében a fűtenger hullámzását, és azon vitatkoztunk volt-e mécses a templom romon a filmben. Mert a helyszínen találtunk. Csaba még morgolódott egy kicsit, hogy a tökéletes idillhez még az hiányzik, hogy egy szomszéd pincéből kijöjjön valaki, és megkínáljon bennünket egy pohár borral. Nekem nem hiányzott hozzá semmi. Csak a U2 Beautiful day száma kúszott lassan a gondolataimon keresztül, a fülembe. Aztán suhantunk tovább országúti bringáinkon, kicsit abban reménykedve hátha szembetalálkozunk ismerős arcokkal. Nem találkoztunk, úgyhogy bánatunkat a tomaji kocsmában némi sörbe, gyömbér italba fojtottuk. Aztán még megvitattuk kell-e szebb születésnapi ajándék, mint egy érzés vagy közösen megélt pillant?

1 megjegyzés:

  1. Néha mindenképpen szükség van arra, hogy megálljunk és lelökjük az asztalról a mindennapok faszságait és egy kis időt szenteljünk a szép dolgoknak, legyen ez akármi is. Egy szép naplemente, egy harmatos hajnal vagy egy jó pizza. Amíg ezt meg tudjuk csinálni, addig nincs nagy baj.

    VálaszTörlés