2010. május 24., hétfő

100egynéhány km gyötrődés gyönyöre

Ma lekomfirmált a középső, Fanni illetőségű lányom. Pontosan nem tudom mit is jelent ez. Esküszöm bíró úr én be akartam menni reggel a templomba, mikor elvittem, majd később mikor a feleségem is elvittem akkor is. De aztán elmúlt. Ezúton is gratulálunk neki, továbbá kérjük a rajongókat akiknek nem sikerült a konfirmációra szánt ajándékot átadniuk, tegyék meg ezt a vadász utca 8 szám alatt, vagy ha postán küldik el, fannykonfi jeligét írjanak a borítékra. Volt is nagy dínom meg dánom, evészet, meg ivászat. Az esztelen zabálás eredménye képpen, állsképtelenné váltam. Négykézláb (csüngő hasú vietnámi malacként) próbáltam eljutni a kanapénkig, hogy az evés fáradalmait kipihenjem, dehát még egy óvodás is tudja hogy telehassal nem lehet. Elhatároztam hát, kimegyek tekerni hogy ledolgozzam a felszedett kilókat. Andi meg is jegyezte, ne felejtsek el lámpát vinni, mert ha tényleg le akarom dolgozni azzal ma nem végzek. Próbáltam magamra erőszakolni a bringás cuccokat, de hasam helyén nőtt lufin elég nehéz volt átbuktatnom a nadrágom, és felsőm gumis részét. Még adtak rám zoknit, meg cipőt, mislen babaként átmentem biciklimért, aztán hajrá. Nem volt zökkenő mentes a kezdet, mert mikor a kormány alsó részét próbáltam fogni, terpeszben kellet tekernem, hogy elkerüljem állandó önnön hasbatérdrúgásom. Nagy kört terveztem 3tól 7ig sok minden belefér... Mit is csinálhat az ember 4óra tekerés közben. Eleinte figyeli az illatokat bodza, akác, döglött róka... Amikor elmegy egy autó akkor, na ezt egy nő vezette érzem az illatát, ez a sofőr, dohányzott, basszus ez meg egy ifa de mért pont az emelkedőn, és mért csak 6tal megy gyorsabban jó sokáig előttem. Az első liter vizem már Bényére érve megittam, de nem nagyon oltódott a szomjam. Már azon gondolkodtam hol fogok megállni, lefeküdni valami jó kis árokparton. Szembe ismerős bringás, megjött a felmentő sereg. Találkozásunk ok a megállásra, ok a pihenésre. nagyon sok mondanivalónk van egymásnak, mindketten nehezen indulunk újra. Ő is hasonló problémákkal küzd. Az emelkedőn már nem váltok könnyebb áttételre, kiállva tekerem a fölfeléket a tempóm is egyre jobb. Már rég leszarom a tájat, meg az illatokat tekerek mint egy gép. Jó a tempó.? Gurulok lefelé mögöttem beszélnek? Két 10éves forma meg az apja MONTIval utolérnek. Csak majdnem. Időben eszmélek. Vissza kettő, padló gáz. Hogy megelőzzenek, azt már nem. Tekerek teljes erőből azt majd ha összeesek elgurulhatnak mellettem. Oxigénhiány, lilaköd, görcsök. először a combom, majd a vádlim válik merev fájdalmas fadarabbá. Nem nézek hátra, az a megadás jele. Az egyik faluban kihelyezett radar 48at mutat mikor elmegyek mellette. Bal kanyar visszanézek, kb 1kmes szakaszt látok be sehol egy üldöző. Még azért megnézem a jobb oldalam is nem értek-e közben utol, és onnan próbálnak megelőzni. Sehol senki. A lábaim nézem, szerintem már indulás óta vékonyodtak vagy 2 centit, de a hasam változatlan. Bár már legalább nem feszít. Adj jelet Uram , hogy megállhassak pihenni. legalább vizelnem, vagy hánynom kéne. Nem kell. Hiába keresem sehol se találom... Lassan kezdek magamhoz térni. És jön a csoda. Még egy ismerős, mondjuk montival, és sokkal lassabban mint én. Kihasználom! Mondom neki elkísérem. Azt mondja ő sokkal lassabban megy. Nem számít nem sietek én sehova. Már vagy 10 perce gurulunk, mikor utolér az "üldözőboy". Tisztelet tudóan már messziről előre köszönnek hátulról. Intek nekik, némi éllel a hangomban még halkan megjegyzem: mindjárt megyek! Látom erősebb tempóra váltanak, dehát én nem megyek, dehogy megyek. Meggyőzöm életem megmentőjét, hogy mivel ő csak keveset teker, úgyse kell neki a frissítő, és mielőtt még ellenkezni tudna, kikapom a kulacs tartójából és felhörpintem egy húzásra a túlhígított izotóniás italát. Búcsúzunk aztán én jobbra el. Kipihenve, feltöltődve könnyen túl vagyok az utolsó 50 kilométeren. Néha az utat nézem. Azt a távolságot keresem, mennyire kell előre néznem hogy az aszfaltban levő kavicsok még ne összefollyanak. Előttem kb 1 méterre még különállók, alattam már gördülő táj. Csinálom a ritmus váltásokat, falom az emelkedőket. kellemes a fáradtság amit utcánkba fordulva érzek. Még Hamarcsika szórakoztat szőke nős világnézetével.

1 megjegyzés:

  1. Konfirmációkor bejött hozzánk egy tirannosaurus rex és Hamlet.Lett is így nagy dínóm,dánom. (bruhaha...)

    VálaszTörlés