2069 - a százéves ember blogja...

04.13. és ráadásul péntek.A tegnapi nap búcsút vettünk az expedíciós csapattól akik elindultak az annapurna,alaptábora felé. Mi pedig a völgyben lefelé. Mivel 3 buszra sem fértünk fel, egy teherautó platóján zöttykölődtünk egy órát a buszállomásig. Pár éve nyithatták ezeket az utak. Gyönyörű a hegynek ez az oldala is. Az utak a sziklafalba, hegyoldalakba vájódva követik a folyó vonalát. Hol pár méterrel hol 100al a folyó felett. Egysávosak a kanyarban dudával jelzik jövök. Durva amikor ezen,a sziklás ösványen a két terepjáró busz szembe találkozik. Egyik ki a szakadék  szélére másik megy, tükrök összeérnek... Félelmetes. A nagy köveken elemelkedek,majd visszahuppanok az ülésre. Kb 15-20km/órás átlagsebességgel zötykölődnek a buszok dzsippek a nemzeti park útjain. Ha egy nagyobb eső elossa az utat egyszerűen beleterelik a patakmederbe a forgalmat. Elképesztő mit bírnak az itteni közlekedési eszközök. Szóval ma is kalandokba keveredtünk. Érzékeny búcsút vettünk a többiektől, leszálltunk a buszról tatopaninál, és irány a dzsungel. Előtte még találtunk egy melegvizű forrást, kis medence forró víz. Egy hete nem is mosakodtam. Meleg van kb 30 fok, körülöttem a meredek lejtőkön zöldelő erdők. Hanyatt fekszem a vízben, forró vízben... Nagyon jó. Egy óra fürdőzés, kaja az mondjuk itt a STRANDON!!!! szar volt, de kit érdekel. Viharfelhők gyülekeznek az égen. Hajat mosok, meg ruhát is. Pillanatok alatt szárad minden. Nekiindulunk. Ellenőrző pont, zuhog az eső megállunk, várunk. Ákost elkapja a szapora. Megint várunk. Nem sejtjük, de tudni tudjuk mindennek oka van. Végre elindulunk felfelé. Az ipszilon másik ágán éneklő tömeg közelg. Mondom ez meg mi. A helyiek boldog új évet kívánnak. Hány van most? 2069!!!!?? Már az órával is bajban voltam. Ma van a 2069. év első napja. akkor idén leszek 100 éves. De mondom ezek nem ezt ünneplik. Ja nem csak, ez egy esküvő. Nepáli esküvő nepáli új év sokkot kapok. Megérkezik a tömeg. És persze már invitálnak is. Főleg férfiak vannak a nők valahol a hegyen várják a menyasszonyt. Mondom az egyik tagnak mutassa meg hol a menyasszony nem hiszem el hogy esküvői menettel megyek. Megmutatja. Meredeken kaptat az út felfelé forduló, pihenő, megáll a tömeg. Akinek az előbb még a lakodalom van a mi utcánkban... nótát tanítottam ott áll a zenekar mellett. Rákezdenek a zenészek, a tömeg szétválik előttem az öreg hozzám lép és dancing. Figyelem a mozdjlatokat kb. 10en táncolunk, mulatunk, kit érdekel már hogy merre megy  az utunk. Velü tartunk. Utolérem a menyasszonyt, díszes bíborvörös a ruhája, tele csillogó dolgokkal, arca előtt fátyol. Sír. Kérdem én miért? Nálunk az esküvő vidám dolog. És hogy erősítsem szavaim súlyát megtanítok nekik mág két vidám esküvői  nótát. Kiszakadok az esküvői hangulatból és csak akkor veszem észre milyen gyönyörű, kitett gerincen haladunk felfelé. A következő faluban nők is csatlakoznak az esküvőhöz. Mi pedig elbúcsúzunk tőlük. Mindenki ölel kezet fog. Mi meg a fejünket. Ez létezhetetlen.  Megelőzzük a tömeget. Megint lóg az eső lába. Gara nevű faluba érünk. Sztem nem fogom elfelejteni a nevét egy darabig. Kedves kis asszony szólít meg. Na maszté ami annyit tesz jónapot. Nem nagyon tud angolul, de értem azt akarja nézzem meg a szobát. Hát eléggé autentikus. De kedves nekünk meg menni tovább nincs kedvünk. Letáborozunk. Sörözzünk. nincs az árakat se nem tudják. De valaki elszalad. A vacsora sem sikerül túl jól, de a családdal élünk. A 14éves lány perfekt nyomja az angolt. A konyhájukban ülök, beszélgetünk együtt eszünk, úgy fogadnak bennünk, mintha egy családtag hazajött volna. Két helyes fiú 10 év körüliek, hibátlanul éneklik a tavaszi szél vizet áraszt... kezdetűt. Ákos videóra veszi nem hisz a fülének. Közben felér a lagzis menet. Megállítjuk őket és a hároü tenor mostmár együttesen elénekli a menetnek a lakodalom van a mi... A zenekar bele-bele kísér, megköszönik továbbállnak. A család kíséretében még felmegyünk a lagziba de a kialakuló verekedés miatt a család haza ment.  A teraszon ülve csíkot hallgatva a mézes marcipános giccs fogalmát alkotjuk meg napunk összefoglalására. Ha én ezt olvasnám egy blogban biztos azt mondanám ezek aztán jó anyagot kaptak, de esküszöm így volt, tisztelt bíróság. Egy biztos közel volt a tökéleteshez, ha nem az volt.