2012. április 11., szerda

MÁSZÁS

04.11 Köszönöm a névnapi üdvözleteket, meg mindent amit az otthonról megírtatok. Ma reggel 3 kor keltem. A 4900métern alvás megint elő hozta ezt a mindjárt megfulladok érzést. Bár este kukuri rumot meg aspirint meg egy placebót is bevettem előtte meg megmásztam egy 5200 méter magas gerincet, úgyhogy az elalvással nem volt gond. 
De valószínű a mai mászás izgalma,meg az oxigénhiáy miatt, már 3kor ébredtem. Csendesen szállingózott a hó. Reggel 5kor  ébresztő, reggeli, almás palacsinta meg kv. Nescafé tejpor meg víz de nagyon jól esik. A palacsinta meg vastag alulábosban sült, a kerozinfőző miatt kicsit kerozinszagú, odaégetett de ez is jól esik. 6 kor indulunk a hágó felé ahonnan mászunk. Meredeken emelkedik az út, minden lépésért meg kell küzdeni. Sokszor látom a filmeken hogy egy-két lépés után szusszannak a magashegyi mászók, de más ezt megélni. 5000méteren főleg hogy nem volt meg a teljes aklimatizáció, a meredekebb kaptatóknál mint pl az ikerfenyőhöz felmenet, olyan légszomjam vanhogy azt hiszem a következő pillanatban elájulok. Lépésről lépésre küzdöm felfelé magam. Szédülés, enyhe fejfájással már nem törődöm. Hideg van pehely kabát polár pulcsi aláöltözet, alul cicanaci technikai nadrág. A pulzusom folyamatosan 150 felett és próbálok lassan lélegezni. Ha 2-3 másodpercenként lépek egyet akkor nem fulladok, csak kicsit van légszomjam. Nagyon sokat kivesz belőlem a hágóba feljutás a mászás meg csak most jön. Pillanatra kitisztul az idő. Megmutatja magát a hegy. A látvány, és a küzdelmes feljutás utolsó méterei hatására a torkom szorul ás úgy érzem mondjárt elpityeredek. A 10 fős mászócsoportpból 3diknak érek fel. Tea, kis pihenés után elindulunk a mászáshoz. Semmi erőm ás még 600 méter a csúcs. Néha pár lépés után megállva a síbotra támaszkodom fejem lehajtom a levegő után kapkodok lehet egy kicsit el is alszom. A feljutás során végig egy talán holland család után caplatok. Öszvér visszi a cuccaikat, anya apa lányaik (3)az öszvér előtt sétáltak. Gratuláétam is nekik hihetetlen. Szóval előttem Mécs Laci már felfelé halad. Ő is rádől néha a botjára kicsit nyugtat hogy ő os szenved, nem szalad. Mély köd, felhő ölel körül bennünket.  Hegyet már nem látjuk.30 méter a látó távolság és hül a levegő. Felvesszük a mászófelszerelést, Laci elől töri az utat a havas felítőn. Kb. 200méter szintet megünk. Viszafordul. A kevés hó alatt 50 fokos lejtőn tükörjég  mezőbe ütközünk. Jobbról balról sem kerülhető ki. Tibi végigmássza 150 méter után visszamászik nem javul a helyzet. Lassan lassan feladjuk az áthatolhatatlan jégező alján megrekedtük. A végsőmagassaág amot mértünk 5600 méter volt. Még belepróbálklzok én is a jégmezőbe. 15méter után minde erőm elhagy. Visszamászok, visszamászunk. A nap még egy pillanatra kisüt és fölénk magasodik a thorung csúcs. Látszik hogy összefüggő jegek borítják a meredek oldalakat esély se volt ennyi embernek a feljutásra. Elindulunk lefelé 10km a táv 2km szint. A fejem lüktet, hányinger, szédülés. Leülök próbálok enni nem javul a helyzet. Gyógyszer, ivás, futás lefelé. Már túl a jak steaken, és egy sörön. Sokkal jobban vagyok. Holnap dzsippezés,megindulás Katmandu felé de még kiszállunk kicsit túrázni, de csak egy 3 napot. Aztán meg haza...

1 megjegyzés:

  1. Most kezdtem csak olvasni a blogod és már jöttök is haza? na ne mááá! Ezért nem mennék ilyen magasra..a fejem itthon is tud fájni! Érdekes a repülőn sose fájt:-)Amúgy köszi a beszámolókat! Üdv. Pitti

    VálaszTörlés