DEDSEE

Akkor az első nap, vagy a nulladik? Tulajdonképpen reggel hatkor már én sem nagyon tudtam, hogy most éppen melyik nap van. Megkezdtük a második 24 órás ’műszakot’. Rainak alaklmi taxisunknak kiadtam a parancsot. Irány a holt tenger. Trapéz adisdas melegítő nadrágot viselt, szerencsére nem susogós félét, a szeme majd leragadt de mondta no probléma. Nálam is törtebb angolsággal magyarázta, hogy most felesleges kimennünk a holt tengerhez aztán vissza a fővárosba, másnap meg megint vissza a bibliai helyeket megnézni, majd ő tudja, egy nap alatt mindent megnézünk. De fáradtak vagyunk, csak nem tudunk becsekkolni a szállóba. Nem érdekelték a kifogások indultunk. Matabó gyönyörű mozaikokkal, nébó hegy, maga a kánaán, jézus keresztelő helyének kiépített bázisán a belépő kapunál fogyott el az utolsó erőnk, és a maradék türelmünk. A HOLT TENGERHEZ AKARUNK MENNI!!!!!! Ide visszajövünk holnap. Ok, ok no probléma, és már indultunk is. Kértük álljon meg valahol mert narancsot szeretnénk... de nem értem a mondat végére, beletaposott a fékbe kiugrott az autóból és nagy vigyorogva fél perc múlva visszaállított 3 paradicsommal. Egy nekem, egy neki, egy Andinak. Beleharapott a paradicsomba és indult is tovább. Mondom narancsot... ok, ok fék 3 naranccsal vissza. És hipp meg hopp délre már ott is voltunk a holt tengernél. Este hatra értünk a szállóba és ágynak estünk 12 órára. Holtengeri utunk után hullák lettünk, bár holtbiztos, hogy ő is holtáig emlegeti ezt a napot.