2013. augusztus 18., vasárnap
ATTACK
14-e este 6 óra. Vacsora, tervezgetes. Holnap
hajnal 2kor tervezzük az indulást. Pakolas. -13 fok körüli hőmérsékletet ír az
előrejelzes, minimális széllel. Úgy számolom hajnali napfelkelte lesz a
leghidegebb.
Az öltözet. A technikai bakancsom mèg vékony zoknival is -30ig bírja. Tehát vékony zokni, egy vékony aláöltozet (cicanagrag, technikai hosszúujjú póló) erre veszem a maszó nadragom, felülre pedig egy szélálló polgárt. Sapka, fejlampa, hágóvas. Kicsit biztos fogok fázni, de 2km meredek emelkedéssel kezdünk az izmok majd termelnek elég hőt.
A zsák. Tartalék öltözet. Egy héj kabát, kesztyű, kesztyűre huzható hèjkeszttű, buff sálnak, maszknak egyaránt használható. 2 szemüveg, pehelykabát. 4 marsszelet, 2energia gél, 2.5l isosztár, fél l energia szörp. Naptej 50+ faktorral, a nagy magasság miatt így is óránként kell kenni. Labello. Telefon. Gyógyszerek, fájdalom csillapito, sotabletta, hanyingerre. Kotszer. Beülő, kötél, jégcsákány. Ez utóbbiak egymás biztosításához szükségesek. Bár úgy gondoljuk nem lesz rá szükség, jobb a békesség.
Este 8ora. Bebujok a hálózsàkomba. Aludni próbálok. Zakatol az agyam. Bent van a zabszem. Csabival megbeszéljük, hogy az első szakaszon amit már bejartunk én megyek elől, én diktalom a tempót. Próbálom behunyni a szemem, elkezdek fulladni. Bepánikolok, kapkodom a levegőt. Nyugtatom magam minden rendben lesz. Elszundítok.
22 óra. A kazahok nagy robajjal, hangoskodva jönnek, vagy mennek. Melegen van 19 fok van a szobában. És ez csak az embertömeg hője. Passzív szóba. Pisi pár korty ivás, vissza aludni. A fulladás, legszomj állandósul.4200on vagyunk, ahol kb felé annyi az oxigén de nem kéne hogy érezzem. Vergődéssel telik a következő 2óra. Megint pisi, megint 2-3 korty folyadék. 1kor végképp nem bírom, felkelek. Felöltözök, kimegyek. Német, és egy kazah csapat készülődik velünk együtt.
Hajnali 2óra. Gyönyörű tiszta az idő. Csillagos égbolt, félig telt hold. Kicsit fázok, bekapcsolom a fejlámpám, Mészi Csabi szól indulhatsz doki. Nekilódulok az emelkedőnek, Moni szól, kicsit gyors a tempó. Lassítok. Többször is bejártuk ezt a szakaszt, menne már csukott szemmel is. Több csapat fejlámpáinak fénykígyoja araszol felfelé. 50 perc után állok mèg először. Siginèl kitör a magashegyi hiszti. Tulajdonképpen igaza van gyakoribb megállást ígértem. Ági sincs a toppon kicsi fáradt, kicsit nyűgös. Iszunk, kis Csoki, tovább.
3.20 a Pasztuhov sziklákhoz érünk. 4800mèter. Fázok. Felveszem a hèjkabátom. Kb másfél óra a napfelkelte. Öltözzön mindenki. Jõn a hideg. Van aki zenèt hallgat, úgy múlatja az időt. Az emelkedő olyan meredekségű hogy nincs erőm egyenesen felfelé. Cikkcakkba kezdek ami sokkal kènyelmesebb, ès igy is jol haladunk felfele.
4óra. Elértük a sziklák tetejét. Van aki idáig feljött ratrakkal. 5100mèter. Megüt a magasság. Elfogy az erőm, nem bírok folyamatosan haladni. Jól taposott nyom van előttem, nem kell a biztosítás. A hegy oldalában haladunk az úgynevezett traverz részén. Az Elbrusznak két csúcscsa van. A két csúcs között egy nyereg 5400on. Ide vezet a travarerz. Kis emelkedéssel szelve át a kb. 30 fok meredekségű hólejtőt, hegyoldalt. Ez a rész lenne a legveszélyesebb a kicsúszás miatt, ha nem lenne széles taposott, nem jeges nyom. A fáradtságtól, oxigénhianytól minden olyan álomszerűvé válik. Szédülök, lüktet a fejem. Fulladok. 5-8 lépésenként megállok. Ahogy elkezdődik a napfelkelte, amitől megváltást remélek, jön a hideg is. A kis szél miatt, a hőérzet -20 foknak felel meg. Erre nem számítottam. A testek nem, de a kézújjaim fázni, majd zsibbadni kezdenek. Mozgasd a lábújjakat a cipőben, kéz ökölbe szorít felenged, összedörzsölni a tenyereket. Minden kapucnit felvenni, behúzni. Minnél kisebb legyen a hővesztés. Mozogni, nem megállni. Ahogy elér a napfény minden sokkal jobb lesz. Biztatom a többieket is. Gyerünk a napfény felé. Raébredek, hogy a délnyugati oldalon vagyunk ide csak sokára jut el a közvetlen napsugár. Látom hogy az első sugarak súrolják a nyugati csúcsot amit célul tűztünk ki. A csapat szétesik, biztatjuk egymást, el kell érni a nyeregig. Ott pihenünk.
7óra. 5 órája jövünk és mèg 3óra a csúcs. 5300 a magasság. Folyamatosan zsibbad az újjam, de azt úgy érzem kontrollálni tudom. Lassan elérnünk a nyeregbe, de látom hogy a napsütötte terület, mèg kb 100mèter felfelé egy meredek hólejtőn. Gyerünk ne üljön le senki. Ki kell érni az árnyékból. Minden erőm elhagy, 2 lépésenként állok meg. Iszonyú a legszomj, csak ne ájuljak el. A botomra dőlve zihálok. Gyerünk mèg 40mèter, mèg 20. Nem tudom kit biztatok magamat vagy a többieket.
7.49 elértük a napsütéses részt. Mindenki fáradtan leroskad a hóra. Befagyott a vizem. Pillanatok alatt felmelegít a nap. Visszatér az erőm. Eszünk, pár koryot tudok inni a fagyott energialöttyből. Egy zselét is betolok. Mindjárt nem olyan szörnyű a világ. Látom hogy nem csak a mi csapatunk esett szét. Sokan pihenünk az oldalban. Jenő is elkészült remeg, úgy érzi elfagyott a labujja. Leveszi a bakancsot, dörzsöljük a lábát, iszik eszik kap egy kis gyógyszert, és hamar regenerálódik. Újra nekiindulunk, innen már mindenki saját tempóban. Nem tudok folyamatosan menni a fullasztó oxigenhiány miatt, de nem zavar, mostmár feljutunk.
10 óra. 100mèterrel a csúcs előtt már felengedek. Tudom hogy jön az érzelmi inkontinencia. Végig fut a fejemben hogy milyen hosszú volt az út idáig. Kiket ismertem meg, kiket vesztettem el közben. A csúcsra érve, látom hogy nem csak én érzékenyültem el. Nem szólok senkihez leülök, kavargó gondolatokkal, és érzésekkel csodálom európa tetejéről a leírhatatlan kilátást. Összeszedem magam, mindenki mindenkinek gratulál, megölelgetjük egymást. Fotózkodunk. És elindulunk lefelé.
Visszatérve a nyeregbe látom hogy pár embert elkapott a kínzó fejfájás. Van aki az erejével készült el teljesen. Pihenés, gyogyszer, folyadék után lassan elindulunk lefelé. A német csapat mèg csak most érte el az utolsó meredek részt. Az idő gyönyörű továbbra is. Csabival 5050 mèteren levesszük a hágóvasat, és bakancson, meg seggen lecsúszunk a házig. Pakolunk és le a jeges havas lejtőkről, le a civilizációba fürdeni, normális kaját enni, tiszta ágyban aludni.
Az öltözet. A technikai bakancsom mèg vékony zoknival is -30ig bírja. Tehát vékony zokni, egy vékony aláöltozet (cicanagrag, technikai hosszúujjú póló) erre veszem a maszó nadragom, felülre pedig egy szélálló polgárt. Sapka, fejlampa, hágóvas. Kicsit biztos fogok fázni, de 2km meredek emelkedéssel kezdünk az izmok majd termelnek elég hőt.
A zsák. Tartalék öltözet. Egy héj kabát, kesztyű, kesztyűre huzható hèjkeszttű, buff sálnak, maszknak egyaránt használható. 2 szemüveg, pehelykabát. 4 marsszelet, 2energia gél, 2.5l isosztár, fél l energia szörp. Naptej 50+ faktorral, a nagy magasság miatt így is óránként kell kenni. Labello. Telefon. Gyógyszerek, fájdalom csillapito, sotabletta, hanyingerre. Kotszer. Beülő, kötél, jégcsákány. Ez utóbbiak egymás biztosításához szükségesek. Bár úgy gondoljuk nem lesz rá szükség, jobb a békesség.
Este 8ora. Bebujok a hálózsàkomba. Aludni próbálok. Zakatol az agyam. Bent van a zabszem. Csabival megbeszéljük, hogy az első szakaszon amit már bejartunk én megyek elől, én diktalom a tempót. Próbálom behunyni a szemem, elkezdek fulladni. Bepánikolok, kapkodom a levegőt. Nyugtatom magam minden rendben lesz. Elszundítok.
22 óra. A kazahok nagy robajjal, hangoskodva jönnek, vagy mennek. Melegen van 19 fok van a szobában. És ez csak az embertömeg hője. Passzív szóba. Pisi pár korty ivás, vissza aludni. A fulladás, legszomj állandósul.4200on vagyunk, ahol kb felé annyi az oxigén de nem kéne hogy érezzem. Vergődéssel telik a következő 2óra. Megint pisi, megint 2-3 korty folyadék. 1kor végképp nem bírom, felkelek. Felöltözök, kimegyek. Német, és egy kazah csapat készülődik velünk együtt.
Hajnali 2óra. Gyönyörű tiszta az idő. Csillagos égbolt, félig telt hold. Kicsit fázok, bekapcsolom a fejlámpám, Mészi Csabi szól indulhatsz doki. Nekilódulok az emelkedőnek, Moni szól, kicsit gyors a tempó. Lassítok. Többször is bejártuk ezt a szakaszt, menne már csukott szemmel is. Több csapat fejlámpáinak fénykígyoja araszol felfelé. 50 perc után állok mèg először. Siginèl kitör a magashegyi hiszti. Tulajdonképpen igaza van gyakoribb megállást ígértem. Ági sincs a toppon kicsi fáradt, kicsit nyűgös. Iszunk, kis Csoki, tovább.
3.20 a Pasztuhov sziklákhoz érünk. 4800mèter. Fázok. Felveszem a hèjkabátom. Kb másfél óra a napfelkelte. Öltözzön mindenki. Jõn a hideg. Van aki zenèt hallgat, úgy múlatja az időt. Az emelkedő olyan meredekségű hogy nincs erőm egyenesen felfelé. Cikkcakkba kezdek ami sokkal kènyelmesebb, ès igy is jol haladunk felfele.
4óra. Elértük a sziklák tetejét. Van aki idáig feljött ratrakkal. 5100mèter. Megüt a magasság. Elfogy az erőm, nem bírok folyamatosan haladni. Jól taposott nyom van előttem, nem kell a biztosítás. A hegy oldalában haladunk az úgynevezett traverz részén. Az Elbrusznak két csúcscsa van. A két csúcs között egy nyereg 5400on. Ide vezet a travarerz. Kis emelkedéssel szelve át a kb. 30 fok meredekségű hólejtőt, hegyoldalt. Ez a rész lenne a legveszélyesebb a kicsúszás miatt, ha nem lenne széles taposott, nem jeges nyom. A fáradtságtól, oxigénhianytól minden olyan álomszerűvé válik. Szédülök, lüktet a fejem. Fulladok. 5-8 lépésenként megállok. Ahogy elkezdődik a napfelkelte, amitől megváltást remélek, jön a hideg is. A kis szél miatt, a hőérzet -20 foknak felel meg. Erre nem számítottam. A testek nem, de a kézújjaim fázni, majd zsibbadni kezdenek. Mozgasd a lábújjakat a cipőben, kéz ökölbe szorít felenged, összedörzsölni a tenyereket. Minden kapucnit felvenni, behúzni. Minnél kisebb legyen a hővesztés. Mozogni, nem megállni. Ahogy elér a napfény minden sokkal jobb lesz. Biztatom a többieket is. Gyerünk a napfény felé. Raébredek, hogy a délnyugati oldalon vagyunk ide csak sokára jut el a közvetlen napsugár. Látom hogy az első sugarak súrolják a nyugati csúcsot amit célul tűztünk ki. A csapat szétesik, biztatjuk egymást, el kell érni a nyeregig. Ott pihenünk.
7óra. 5 órája jövünk és mèg 3óra a csúcs. 5300 a magasság. Folyamatosan zsibbad az újjam, de azt úgy érzem kontrollálni tudom. Lassan elérnünk a nyeregbe, de látom hogy a napsütötte terület, mèg kb 100mèter felfelé egy meredek hólejtőn. Gyerünk ne üljön le senki. Ki kell érni az árnyékból. Minden erőm elhagy, 2 lépésenként állok meg. Iszonyú a legszomj, csak ne ájuljak el. A botomra dőlve zihálok. Gyerünk mèg 40mèter, mèg 20. Nem tudom kit biztatok magamat vagy a többieket.
7.49 elértük a napsütéses részt. Mindenki fáradtan leroskad a hóra. Befagyott a vizem. Pillanatok alatt felmelegít a nap. Visszatér az erőm. Eszünk, pár koryot tudok inni a fagyott energialöttyből. Egy zselét is betolok. Mindjárt nem olyan szörnyű a világ. Látom hogy nem csak a mi csapatunk esett szét. Sokan pihenünk az oldalban. Jenő is elkészült remeg, úgy érzi elfagyott a labujja. Leveszi a bakancsot, dörzsöljük a lábát, iszik eszik kap egy kis gyógyszert, és hamar regenerálódik. Újra nekiindulunk, innen már mindenki saját tempóban. Nem tudok folyamatosan menni a fullasztó oxigenhiány miatt, de nem zavar, mostmár feljutunk.
10 óra. 100mèterrel a csúcs előtt már felengedek. Tudom hogy jön az érzelmi inkontinencia. Végig fut a fejemben hogy milyen hosszú volt az út idáig. Kiket ismertem meg, kiket vesztettem el közben. A csúcsra érve, látom hogy nem csak én érzékenyültem el. Nem szólok senkihez leülök, kavargó gondolatokkal, és érzésekkel csodálom európa tetejéről a leírhatatlan kilátást. Összeszedem magam, mindenki mindenkinek gratulál, megölelgetjük egymást. Fotózkodunk. És elindulunk lefelé.
Visszatérve a nyeregbe látom hogy pár embert elkapott a kínzó fejfájás. Van aki az erejével készült el teljesen. Pihenés, gyogyszer, folyadék után lassan elindulunk lefelé. A német csapat mèg csak most érte el az utolsó meredek részt. Az idő gyönyörű továbbra is. Csabival 5050 mèteren levesszük a hágóvasat, és bakancson, meg seggen lecsúszunk a házig. Pakolunk és le a jeges havas lejtőkről, le a civilizációba fürdeni, normális kaját enni, tiszta ágyban aludni.
2013. augusztus 16., péntek
K-au K-á-ZUS
12-13-14
A 12-13-14 Napokat aklimatizációs turakkal
töltöttük. Ez úgy nézett ki hogy 12én a hordószállásról feltúráztun a Mont Blanc
magasságánál 4mèterrel magasabra 4870 mèterre. 13án ugyanúgy, de akkor már este
magasabban aludtunk 4200 méteren a hotel priutban. A 14dikei napon pedig
pihenés képpen lentebb mentünk vagy 6-7száz mèterrel enni egyet. És akkor is
4200méteren aludtunk. A hotel Priut... Leírhatatlan. Talán azért hotel, mert van
egy közös helység, ahol főzni, mèg enni lehet. Az ágy ára pedig tartalmazza az
ottani főzéshez használt gáz árát. Matrac láger, ami annyit tesz hogy egy
légtérben 16 egymásmelletti ágy. A wck iszonyatosak, bár megjegyzem a Priutban
egész jò volt. A gleccser fölé épített pottyantos típusú, majd a ho mèg eső
valahová elmossa, a 40mèter mélységbe landoló végterméket. Mosogatáshoz mèg
iváshoz kicsit feljebb ugyanebből a gleccserből vehetsz vizet. Mert attól hogy
szálloda mèg szolgáltatást nem nyújt. Minden délután jön a kis barnás bőrű
tulajdonos, és beszedi az 500 rubelt ami kb.3500 forintnak felel meg. Ágyneműt
nem mosnak,mindenfèle hajlított drótra felakaszthatod a ruháid, vagy a priccsed
alá, ágy végébe rakhatod. És az az érdekes, hogy csak ilyen szállás van. Nincsen
jobb fenn a hegyen, és európa legmagasabb csúcsát csak ezekből lehet megmászni.
És jönnek is az emberek a világ minden részéről. Találkoztam indiai,
kanadai és fing mászókkal is.
Eleven
11. Ma csak az alaptáborba való feljutás volt a
cél. Ez jò nagyképű. Szóval 2 helyen taborozunk az első 3800 mèteren van, a
másik 4200on. Mindkét helyen 2-2 napot éjszakázunk. Az elsőhöz felvonokkal
jutottunk fel. Magdo Janit kivéve aki teljes cuccal felsétalt. És természetesen
sátrat vert. A mi szállásunk régi kimustrált hordókban van. 3m átmérőjű 8mèter
hosszú, pont 8ágyas. Innen kezdődik a gleccser. Csak kilépünk a gleccserre és
indulhat a felmenet. A felvonók elég durvák voltak. Az egyik helyen nem ért fel
teljesen a kabin, a vezetőbácsi nem esett kétsègbe, kinyitotta a kabinajtot, és
mondta hogy innen már a férfiak ki tudnak mászni. 6-7 férfi után már
közeledtünk annyit az állomáshoz, hogy a többiek is ki tudtak szállni. Mir
állomásra érkezve, saslikoztunk, teaztunk. 4re értünk fel, mèg felsetaltunk a
gleccseren, és szornyülködtünk az oroszos viszonyokon. Minden össze van
buherálva, konzervesdobozok eldobálva, a régi már felismerhetetlen gépek,
gépalkatrèszek magukra hagyva, ott ahol a vég érte őket. Hómobilokkal és
ratrakokkal (?) viszik a lusta turistákat egészen 4800 méteres magasságig. Folyvást
itt szaguldoznak mellettünk. Fentebb 4000 körül Kasa barátom tiszteletére
nyomtam 5x100 mèter sprintet felfelé.(Zene füleimnek... Reszkess Berény: Jön a kaukázus szörnyetege! :) kasa) Nagyon hirtelen fogy el az ember ereje, és
jönnek a karikák. Ezen a magasságon már nem lehet vitezkedni.
2013. augusztus 12., hétfő
Zsolt cölibátust ad a kaukázusnak 1.
Szép napot zárunk lassan-lassan. Aklimatizációs
nap volt, lassan szokjuk a magasságot. A szállásunk 2200 méteren van, hotel
lagunaban. Hát ezt honnan vették, minden van itt csak lavina egyse. Mindegy. A
mai célmagasság 3000 mèter volt. Tyerszkolon keresztül, badogvàros, bányaúton
felséta a hegyek közé. Kicsit döcögősen indult a nap, a tegnapi utazás mèg a
2óra eltolódás miatt is. Kiderült hogy a mára tervezett cseget csúcsra nem
kaptuk mèg az engedélyt, így gyors tervmódositas után, egy olyan hely felé
vettük az irányt ami nem engedély köteles. A csenget pont a határon fekszik
ezért kell rá legalább 2 hónappal a mászása előtt a papírokat elintézni. Nő ez
elmaradt. Az itteni kontakt személynek pedig jeleztük időben szerintem.
Egyébként már az ide kijutas sem volt egyszerű. Kellett találni valakit aki
meghív bennünket, és csak mikor megvolt a meghívó tudtuk intézni a vízumot.
Reggeli után elmentünk a piacra alkudoztunk meg sapkát vettünk. A bazár sor
igazi ázsiai érzéskeltő. Húsok sülnek, illatok meg arcok vannak. Imádom. Aztán
mèg felcaplattunk a hegyre, fürödtünk vízesésben aludtunk virágok közt, sétálva
beszéltünk az előttünk álló napokról, tervekről. Leérve söröztünk, a lányok
jégkrémeztek... Az idő romlik, bár ma mèg nagyon szép napos 20fokos kellemes
túra idő volt. 2-3 napra rosszabb időt mondanak, de már fenn leszünk 3500 körüli
magassagon, és nem sokat megyünk, csak szokjuk a magasságot. Mèg töltődünk a
csúcstámadásra ami előre láthatolag szerda, vagy csütörtök lesz. Ma a dombtetőn
ülve mutatta magát a HEGY
2013. augusztus 9., péntek
Oroszország
Tanulom hogyan lehet telefonrol bloggolni. Moszkvaban vagyunk es elvezzuk az utazas izgalmas unalmassagat. Mondhatnam hogy eddig gyonyoru volt az utazas, de vegigaludtam az egeszet. 8 fos a csapat. egy emberunk mar elindult egy nappal elobb, de meg csak frankfurtban van. A csomagom egy 21 kilos hohordo, meg egy valltaska, kezemben meg boneymes nilonszatyorban a bakancskam, az en kedvesem... Mar megkaptam a tobbiektol, hogy doki te aztan nem bizod a veletlenre cefres hordo nelkul nem indulsz el messzire. Itt mindeki oroszul beszel. Hihetetlen, mint ha oroszoran lennek. Nem mondom hogy jonnek vissza az emlekek demar egy-egy szoot megertek. A nap sut, 2 oraval tobb van, es jelenleg az a legnagyobb problemam, hogy nem tudok ekezetes betuket irni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)