2010. október 31., vasárnap

Agy

http://www.youtube.com/watch?v=K9yXyy5FNRM

Ez szenzációs. Jó rajta röhögni, de az utolsó szóig igaz.

Én magam részéről megőrülök, amikor megkérdezik egy hallgatás során, hogy most mire gondolsz? Szerencsére akik körülöttem élnek és éltek (Szia Zsuzsa!) soha nem tennének ilyet. Ellentétben az előadó véleményével, nekem ritkán van, hogy nem gondolok semmire, azonban mások számára annyira lényegtelen és irreleváns dolgok, hogy nevetséges lenne, ha elmondanám.

Drágám, most mire gondolsz?

- Arra, hogy ha egy menetjavítót teszek a hengerfejcsavarhoz, akkor meg tudom-e húzni az előírt 35 Nm-re, vagy kiveszi a menetperselyt.

- Arra, hogy a sötétített üveg mögül lát ez a majom, vagy elém fog jönni?

- Arra, hogy megforduljak az autóval, vagy orral álljak be, mert ha lefagy az ablak reggelre, akkor nem tudok kitolatni...

- Arra, hogy milyen szépek a falevelek.

És semmire nem gondolni valóban jó. és nincs baj, ha az ember nem szól 30 percig. Ezt fontos lenne mindenki nek megjegyezni, szerintem.

Láz

Már a Hendikepnél szarul éreztem magam, de estére úgy rázott a hideg, hogy a fogam vacogásától nem hallottam az X-Faktorosok énekeit. Aki már élt velem pár évet ;-) az tudja, hogy nem szoktam magam sajnáltatni, siránkozni és kis meghűléstől ágynak esni, persze könnyű nekem mert már az idejét sem tudom mikor voltam lázas. De most bepótoltam. Nem is szoktam gyógyszert szedni, úgyhogy az esti adag Algopirin már megrémisztette a Babót, sürögni kezdett körülöttem, de leállítottam: ura vagyok a helyzetnek. Nem is gondoltam, hogy lázas vagyok, azonban a tény, hogy a kandallóban lobogó tűz mellett ülök és fázom elgondolkodtatott. Először az jutott eszebe, hogy a csajom krepp papír szalagokat csinált lángok helyett, amiket alulról ventillátorral fúj, hiszen nagy dekoratőr, de aztán megis megvilágosultam, hogy ez bizony láz. Fever. Szombat esti láz. Megettem egy egész Algopirint, megnéztem az X Faktort (Summer Sistersnek annnnyi) ittam egy forró teát és lefeküdtem, reggelre elfelejtem az egészet. hajnali háromkor arra ébredtem, hogy valami harkály kopogtat, de csak a fogam volt. Gondoltam kimegyek megnézni, hogy melyik ablakot (ajtót?) hagytuk nyitva, amitől 2 fok lett a lakásban, de csak gondoltam, mert felállni az ágyból szinte nem is bírtam.
Minden rendben drágám? kérdezte a feleségem, én kipróseltem egy nem túl meggyőző "persze"-t, csak inni megyek, mondtam. Hozzá nekem is fél pohár vizet! Hááápersze hozom, egy válás után az ember már nem mert ellentmondani a nőknek, ki tudja mi lenne belőle, hozom. Viszont annyira legyengültem, hogy nekiestem a falnak és kis robajjal nyertem vissza az egyensúlyomat.
Mivan, mivan, mi történ???? Semmi, csak megbotlottam ebben az izében, válaszoltam. Mint azt már mondtam 3 óra volt, de egy nőnek ennyi leírás nem elég. "Miben botlottál meg?" Most őszintén, nem mindegy, hogy az ember miben botlik meg hajnali háromkor? Rövid és könyörtelen volt a válaszom: A papucsomban. "Mert mindig széthagyod!" Hajnali háromkor kaptam ezt az életvezetési tanácsot vagy talán megrovást, nem akartam további párbeszédet, hoztam a vizet, ettem az újabb algopirint. Próbáltam keresni valami lázmérőt, de nekünk nincs lázmérőnk, csak mindenféle hipermodern eszközünk: egyiket seggbe kell dugni, a másikat fülbe, az egyik csipog, a másik zenél, tényleg mindenki megőrült ezen a bolygón???
Reggel sokkal jobban voltam, gyakorlatilag már lefagytak a végtagjaim, a fogaim elhullottak a vacogástól, és vékony jéghártya borította testemet. Kettesben indultunk el Zsófival Pilisre, maximumra állított utastér fűtéssel és összeszorított szájjal. Előtte még egy Algopirin benyel, azt hiszem ez egy nagyszerű placebolitikum, mert hiszek benne, mint a vezércikkben, de egy tizeddel nem csökkenti a lázam. Pilisen megkaparintottam egy igazi, higanyos hőmérőt, az Algopirin ellenére 39.6 C mutatott, ráerősítettem egy Rubophennel, fellendítem a gyógyszeripart pikk-pakk.
Át akartam menni a Kasáékhoz meginni az utolsó kávéjukat és beszélgetni a semmiről, hogy van-e semmi vagy nincs, meg mér' ilyen meg mér' olyan, de elméleti és gyakorlati akadályokba is ütköztem, úgyhogy ez elmaradt.
Felhívtam a Dokit, hogy mi bajom lehet és azon moslyosgtam, hogy én is kurvára szeretem, amikor felhívnak, hogy figyejjémán, a kettes henger nem megy és amikor gázt adok akkor csetteg és kicsit pöffent, mi lehet a baja? Baja egy város (hú, de gyenge! a szerk.) és ilyenkor én mindig azt szoktam válaszolni, hogy honnan a f@szból tudjam, se látnok, se telefondoktor nem vagyok a helyszíni diagnosztikát, a szemrevételezést semmi sem pótolhatja. De ő nem ilyen, azt mondta, hogy tartós tejet már nem éri meg venni, biztos dagad a bokám is, úgyhogy vegyek Cataflam-ot, mert az jó.
Persze nem vettem, mert közben meghaltam és már a pokolban égek, itt nincs patika, de legalább már nem fázom. A lázam 38.2 C, ezt már nem is érzem.

2010. október 25., hétfő

F1


Régen nagy Formula 1 rajongó voltam és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy láttam az utolsó pályán történő előzést 1985-ben, amikor Senna megelőzte Prostot.

Aztán kihagytam 20 évet és most úgy gondoltam megint megnézek egy futamot. na, persze ez így nem igaz, mert néztem, illetve próbáltam nézni közte is, de mindig elaludtam rajta.

A baj ugyanis az, hogy izgalmas autóversenyből egy szánalmas taktikai vetélkedő , jobb esetben egy kerékcsere ügyességi verseny lett. Unalmas, szánalmas majomkodás távirányított műhülyékel. Ilyeneket mondanak be a "team radio"-n More rain expected to come, azazhogy több eső várható, hátha nem veszi észre az a fucking crybaby, akit F1-es pilótának (repülő hol van???) hívunk. Aztán tényleg esni kezd és megvan a dráma. Víz van a pályán!!!!! Úrjézus, vizes a pálya, most akkor mi lesz? A majom ugy megy, hogy nem tudja az autót vezetni (ki nyomja a gázpedált, én????) és nekimegy a pályaszegélynek. Crasssshhhh! Érdekes, még a motorosok is tudnak két keréken vesrenyezni, de ezek a száguldó cikuszosok (a cirkuszból is a majmok) sajnos nem. Rosszul lát. Vizes a sisak. De azért úgy megy, hogy nekicsattam az előtte menőnek. Ezek a világ (V?) legjobb pilótái.

Kíváncsi lennélk, hogy mit szólnának egy motokrossz vesrenyhez ezek a szánalmas crybaby-k. Amikor az előtte lévő egy-egy gázadásnál az vödör földet szór a melledre, a szemüveg plexidre és ha kavicsos a pálya, akkor mintha géppisztollyal lőnének és a fáradt golyók kapnának telibe... vagy elkezd esni ez eső (nincs space car, nincs felvezetés, mégcsak villogó esőlámpa sem, ráadásul 2 kerék van és néha 40 versenyző) a por beleragad a szemüveg lencsén az esőcseppekben és esélyed nincs elendgedni a kormányt, vagy kiállni a boxba (műszaki depóba), mert akkor vége a dolognak, mint a botnak, nincs taktika, fél tankkal indulás, kiállsá, visszasorolás, mert ez majomkodás, és köze sincs az autóversenyhez. Ez egy kerékszerelő show, átkozottul sok pénzért.

Ezek még a space car tempóját sem tudták, még úgy s ütköztek.

Szánalmas majmok. 20 évig megint nem nézem.

2010. október 23., szombat

X-Faktor

Én nagy dalverseny rajongó vagyok. Mert szeretem a zenét, mert szeretem az előadást, a kreativitást. A Megasztár most számomra lapos, de az X-Faktort mindig nézem.
Sajnos éppen az előbb esett kia kedvencem, Domokos Fanni, aki színt vitt az egészbe, akinek egyedi hangja volt és nagyon szerettem. Kipárbajozta a két műcsaj, de most nem ezért írok.
A mai műsor nem volt jó. Mint valami gyújtáshibás kispolszki, dadogott, rezgett, remegett és füstölt. Akkor leállt, kiszálltunk és átültünk egy hibátlan, tuningolt Porsche-ba, egy igazi, ízig vérig sportautóba, egy gázadásra felpörgött, csak annyi csúszott ki a szánkon, hogy húbaszdmeg.

Ez a Porsche Zséda , a vendégművész volt.

Mindenki nyökögött, szarozott és jött Ő, valami mini ruhában, gyönyörű mosollyal és úgy odab@szott, hogy zengett a stúdió. Csak egyszerűen, ahogy kell, semmi megcsináltság, semmi felesleges geg, semmi cécó, de amikor beleénekelt az arcunkba...hát az ott volt, nagyon.

Én nem vagyok egy nagy Zséda rajongó, mindig szerettem, de egy CD-m sincs tőle, persze sokat ismerek tőle, mindig tudtam, hogy szép nő, tudtam, hogy jó énekes, de most valahogy égbekiáltott a tehetsége. Talán a kontraszt miatt, talán a könnyedség miatt, de fantasztikus volt.